BVerwG 5 C, 29. sz. Ítélet

A közigazgatási vitában a Szövetségi Közigazgatási Bíróság 5. szenátusa
a 2010. április 29-i szóbeli meghallgatásra
a Dog Szövetségi Közigazgatási Bíróság alelnöke,
a szövetségi közigazgatási bíróság bírái Dr. Brunn és Prof. Dr. Berlit,
- a Stengelhofeni Szövetségi Közigazgatási Bíróság bírája és
a szövetségi közigazgatási bíróság bírája Dr. Störmer
joga:

Az alperes fellebbezését az Észak-Rajna-Vesztfália Állami Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság 2008. december 19-i ítélete ellen elutasította.
Az alperes viseli a fellebbezési eljárás költségeit.

okokból

1 Az Orosz Föderációban élő felperesek annak kijelentését kérik, hogy német állampolgárok.

2 Az 1. panaszos 1964-ben született a volt Szovjetunióban (Kazah SSR/Zelinograd régió/Schortandyi falu). Apja a második felperesnek, aki szintén a volt Szovjetunióban (Kazah SSR/Zelinograd régió/Schortandyi falu) született 1988. március 23-án, és a harmadik felperesnek, aki 1994. november 13-án született a Kazah Köztársaságban.

3 1991-ben az első felperes, felesége és a második felperes hazatelepülőként kért felvételt. Ezt a kérelmet végül elutasították azzal az indokkal, hogy az első felperes nem volt német állampolgár a BVFG 4. szakasza értelmében. Hiányzik a német nyelv megerősítő funkciója.

4 1998 januárjában a felperesek W. városához kérték állampolgársági igazolvány kiadását, vagy másodlagosan igazolás kiadását az Alaptörvény 116. cikkének (1) bekezdésével összhangban. A következő időszakban erről a kérelemről tájékoztatták az L.-D.-Kreis körzeti ügyintézőjét. 1999. szeptemberében vagy novemberében az utóbbi elutasította a kérelmeket azzal az indokkal, hogy nincsenek olyan dokumentumok, amelyek igazolják, hogy az első felperes apját és nagyszüleit a német birodalomban honosították volna meg, vagy hogy befogadták volna őket a német birodalom területére. A sikertelen kifogásolási eljárás kapcsán a kerületi ügyintéző visszavonta a nemleges értesítéseket, és kijelentette, hogy a fő elintézendő dolog. A közigazgatási bíróság ezt követően 2001 augusztusában mint elfogadhatatlant elutasította a keresetet. A fellebbezés elfogadása iránti kérelmet 2001 októberében elutasították.

5 Már 2001 januárjában a felperesek a Szövetségi Közigazgatási Hivatalhoz fordultak, és kérték, hogy dolgozza fel állampolgársági igazolvány kiadására irányuló kérelmeiket, vagy alternatívaként az alaptörvény 116. cikkének (1) bekezdésével összhangban kiállítsák az igazolást.

6 2001. augusztusában az 1. felperes, felesége és fiaik, a 2. és a 3. felperes Kazahsztánból a Fehérorosz Köztársaságba, a Mogilev Oblastba költöztek. A Belarusz Köztársaság Külügyminisztériumának 19-19/1149-k. Sz. 2008. február 11-i szóbeli feljegyzése szerint az első felperes „2001. december 5-én nyújtott be kérelmet a Fehérorosz Köztársaság állampolgárságának megszerzésére”, majd ezt „benyújtotta 2001. december 14-én, a Mogilev Regionális Végrehajtó Igazgatóság belső igazgatásának döntése alapján, a Belarusz Köztársaság és a Kazah Köztársaság közötti, a Belarusz Köztársaság állandó lakosai által a Belarusz Köztársaság állampolgárságának megszerzésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról szóló megállapodással összhangban belépnek a Kazah Köztársaságba, valamint a Kazah Köztársaság állampolgárai, akik állandó belépés céljából belépnek a Belarusz Köztársaságba ”(a továbbiakban: állampolgársági megállapodás). 2002. január 17-én a felperesek kiállították a Belorusz Köztársaság útlevelét.

7 2003 júniusában a felperesek keresetet indítottak német állampolgárságuk meghatározása érdekében. A RuStAG 4. §-a szerint állítólag német állampolgárok voltak az első felperes vagy az első felperes apja után. Az első felperes édesapja szüleivel együtt 1944 márciusában Odessza területéről az akkori Reichsgau Wartheland területére költözött, és miután a központi bevándorlási hivatal csempészte, 1944-ben vagy 1945 elején honosítással megkapta a német állampolgárságot. Ön, a felperes, nem vesztette volna el német állampolgárságát azáltal, hogy kérelemre megszerezte a Fehérorosz Köztársaság állampolgárságát a StAG 25. §-a szerint.

8 A közigazgatási bíróság ez utóbbit nem követte, és a keresetet elutasította.

10 Az alperes fellebbezése a Felső Közigazgatási Bíróság által elfogadott jogkérdésről ezen ítélet ellen irányul. A StAG 25. § (1) bekezdés 1. mondatának megsértését kifogásolja.

11 A felperesek védik a megtámadott ítéletet.

12 Az alperes fellebbezése megalapozatlan. A megtámadott ítélet nem egyeztethető össze a szövetségi törvénnyel (VwGO 137. § (1) bekezdés 1. sz.), Mivel a fellebbviteli bíróság azon ténybeli követelményt követeli meg a StAG 25. § (1) bekezdés 1. mondatában, hogy a felperesek „tudták volna a német állampolgárság birtoklását muszáj lenni ”, nem a normatív betudhatóságra összpontosít, hanem ezt a„ súlyosan gondatlan tudatlanság ”(1.) szinonimájaként érti. A fellebbviteli bíróság döntése azonban helyesnek bizonyul (VwGO 144. § (4) bekezdés), mert a felperesek a Belarusz Köztársaság állampolgárságának megszerzése idején a „súlyos gondatlanság” alapján tett megállapítások alapján nem tudhatók be az ismeretek hiányának. (2.).

13 1. Jogi megközelítésében a másodfokú bíróság helyesen törekedett a StAG 25. § (1) bekezdés 1. szakaszának értelmezésére, miszerint a német csak külföldi állampolgárság megszerzésével veszíti el állampolgárságát kérelme vagy a törvényes képviselő kérelme alapján, ha a külföldi állampolgárság megszerzése idején német állampolgárságról tudott vagy kellett volna Ez megfelel a Szenátus ítélkezési gyakorlatának (2008. április 10-i ítélet - BVerwG 100408 U5C28.07.0 '> 5 C 28.07 -
BVerwGE 131, 121 ff.), Amelyhez ragaszkodik.

16 2. A szenátus maga hozhat végleges döntést az ügyben, mivel a másodfokú bíróság elegendő ténybeli megállapítást tett annak megállapításához, hogy a kérelem megszerzésének időpontjában tudatlanság esetén a német állampolgárság elvesztéséhez szükséges-e a StAG 25. cikk (1) bekezdés 1. mondatának 1. mondata. 2001. december 14-én megtagadta a Belarusz Köztársaság állampolgárságát.

18 3. A költségekről szóló határozat a VwGO 154. cikkének (2) bekezdésén alapul.