Szó a védelemben
Védelmi szó Miért gondolom néha hat dolgot is lehetetlennek a reggeli előtt? FEHÉR KIRÁLYNÉ, Alice a tükörben Ez az öt év története, amelyet családommal töltöttünk Korfu görög szigetén. Eleinte egy kissé nosztalgikus beszámolót szándékoztam készíteni e sziget természettörténetéről, de súlyos hibát követtem el, amikor bemutattam a családomat a könyv első oldalainak. Amint meglátta magát papíron, elkezdett letelepedni, és meghívta a vendégeket, hogy osszák meg velük a fejezeteket. Csak nagy nehezen és számtalan trükkel sikerült emlékeznem néhány oldalra itt-ott, amelyet kizárólag állatoknak szentelhettem. A következő oldalakon megpróbáltam felvázolni a családom pontos és torzítatlan portréját; tagjai úgy jelennek meg, ahogy én láttam őket. Néhány furcsább kihasználásuk magyarázatához szükségesnek tartom tájékoztatni Önt arról, hogy Korfuban élve az egész család még fiatal volt: a legidősebb Larry huszonhárom éves volt; Leslie, tizenkilenc; Margo, tizennyolc; míg én, a legfiatalabb, gyengéd és lenyűgöző tízéves voltam. Soha nem voltam túl biztos anyám életkorában, az egyszerű ok miatt 7
G ERALD DURRELL Korfuba utazni olyan volt, mintha az egyik legélénkebb és legszínesebb képregényben élnék. Azt hiszem, a hely teljes légkörét és varázsát tökéletesen összefoglalta egy tengeri térképünk, amely a szigetet és a szomszédos partvonalat mutatja be részletesen. A végén egy apró kommentár található, nevezetesen: Figyelem! A homokpartokat jelző jelzőfények gyakran kiszorulnak, a tengerészeket arra figyelmeztetik, hogy körültekintően hajtsanak végre ezen a parton.
ELSŐ RÉSZ Kétségtelenül öröm az őrületben, amelyet csak a bolondok ismernek. DRYDEN, a spanyol szerzetesvándorlási júliust gyertyaként oltotta el a csípős szél, amely ólmozott augusztusi eget hirdetett. Éles, csípős szitálás hullott, átlátszatlan, szürke rétegekben kavargott, ahogy fújt a szél. Bournemouth partja mentén a tengerparti nyaralók csupasz faarccal fordultak a szürke-zöld tenger felé, habot láncolva, amely türelmetlenül ugrott a part betongátján. A sirályokat begurították a városba, és most szárnyukkal kinyújtva lebegtek a tetők felett, és siralmasan gyászoltak. Ez volt az ideje, hogy teszteljék mindenki türelmét. A családom egy csoportban nem kínált túl vonzó látványt aznap délután, mert az időjárás magával hozta a szokásos betegségek körét, amelyekre hajlamosak voltunk. Én, aki a földön ültem és a héjgyűjteményemet címkéztem, megfáztam, és cementként öntöttem a koponyámba, így kénytelen voltam tátott szájjal lélegezni. Leslie bátyám, aki komoran és komoran guggolt a tűz mellett, meggyulladta a füle belsejét, és ettől könnyedén, de kitartóan vérzett. A húgomon 11