Valérian Renault - koncert - rönkök gyártása
Valérian Renault (Pierre Bureau archív fotó)
Valérian Renault, 2016. november 29, Uzay-le-Venon községháza,
Olyan éles tollú költő, mint egy pengés fegyver, Valérian Renault átvágja a lét sötétségét. Az élet darabjai, amelyek hasonlítanak a vándorláshoz, meghitt könnyek, ahol azonban létfontosságú fény mutat.
Ebben az új, a korábbiaknál kevésbé komor műsorban bejárjuk költői és zenei univerzumát, meleg hangját elaltatva, néha erőteljesen, mint egy hurrikán, néha törékenyen, mint a kristály. Mindig a helyes érzések ereje lakja, az egész a fekete humor és a hatalmas gyengédség határán ül.
Új dalai, a repertoár többi gyöngyszeme, néha édes mozzanatokkal bírnak, melankóliával árnyalva, olyan könnyedséggel, amely közel áll az örömhöz, amelyhez a művész még nem szokott meg minket. De minden munkája végigvezet minket a lélek kínjának kanyargós ösvényén, amelyet a gúny megnyugtat. Finom határ, amelyen meghív minket.
A koncert során Valérian felajánl nekünk néhány szünetet, buborékot, zárójelet, ahol csak az ő ragyogó, égető szövege, mint Rimbaud varázsolt ránk. Soha félénk, mindig ütős, szavai tintával és vérrel keverve megerősítik az "erős írás" fontosságát, ami elengedhetetlen táptalaj a francia dal számára.
Irodalma, mesterien, józanul és intenzíven értelmezve, a fenség pillanatát hozza a műsorba. Ez nagyon jól illik a csínyeiben közreműködő közönségnek címzett beavatkozásaihoz. Az egyes dalok között desztillált, ütős és könnyű, humorral és huncutsággal teli, szerves részét képezik műsorának, és így színezik egy másik színnel, a nevetés színével.
Gitárja elől, egyetlen társa a forgatáson, meneküljön A semmi levegője amelyek a gyönyörű dallamokat készítik. Majd élénkebb, összetettebb és erőszakosabb akkordok veszik feleségül a szavait, zenei megfogalmazásait, kötik össze és őrlik meg, anélkül, hogy valaha is megfulladnának, elveszítenék őket.
Egyedül a színpadon Valérian jelenléte és szépsége Gérard Philippe, valamint "az a karizma", amelynek megosztása a felnőttek titka. Ez a tehetséges művész megérdemli a "költő-szerző-zeneszerző-tolmács" túlzottan használt nemes nevét.