2. megfigyelés Madame Gisèle W
3 Ily módon Gisèle W.-nek sikerül biztosítani a kapcsolatot, de nem támogatni. Az a tény, hogy a transzferencia az interjú során nem alakul ki, megerősíti azt, ami a felületes érintkezési könnyedség alatt azonnal nyilvánvaló volt: a személyiség széles infiltrációja a pregenitalon keresztül.
5 Ha azonban a tudattalan utódai szinte soha nem jelennek meg egy bizonyos összetettségű dinamikus szerveződésben felvett ábrázolások formájában, másrészt fel kell ismerni, hogy mindennek ellenére megnyilvánulnak a verbális anyag bizonyos vonatkozásaiban. ( "Olyan vagyok, mint az oroszlán!", "Mindig húsevő voltam"). Ezért a karakter üde és élénk karaktere, spontaneitása, amely néha mulatságos és bizonyos örömet kínál, igaz, a párjával igaz, a már korábban is aláhúzott gyermekiség, egy bizonyos éretlenség jele többek között.
6 Az a tény, hogy Gisèle W. mindig távolságban van a tárgytól, mint önmagától - annak ellenére, hogy az általa keltett felületes benyomás a „jelenlétről” - számunkra összefüggésben áll a diszperzió állapotával, amikor mindenféle reprezentáció létezik elfoglalva mentális élete területét. Szétszórtan vagy nagyon lazán kapcsolódva, amúgy is az elégtelen kohézió érzését keltve, kissé hiányos személyiséghez tartoznak. A különféle szintek közötti kommunikáció, valamint fokozatos integrációjuk bizonytalan; különösen úgy tűnik, hogy meg lehet erősíteni az anális elsajátítás csődjét.
7 Ellentranszfer szempontból a nyomozó nem lehet érzéketlen a kapcsolat kétértelműségére és az ebből fakadó helyzetváltásra. Valójában kettős feladatot kell vállalnia: a páciens által megkövetelt sajátos helyiségek és maga a vizsgálat követelményeinek kielégítése. Éppen ezért nagyon aktív stílust alkalmazott, hogy bizonyos mértékben elősegítse az erotikus és agresszív provokációt, anélkül, hogy bármit is tenne, hogy felkeltse a beteg bűnösségét, vagy lehetővé tegye számára a valódi helyettesítő elégedettséget.
8 Úgy tűnik, hogy Gisèle W. szokásos életét egy fallikus állítás uralja, amelyet alapvetően gyermekvállalási vágyként élnek meg. Látszólagos oblativitása soha nem tesz többet, mint a megörökítés mély céljait szolgálja, amit az emberek "segítésének" szükségessége, valamint a házasélet rendszere is mutat. Az anyaság iránti vágy, amely áthatja a teljes létét, valójában kifejezi annak szükségességét, hogy egy fallosz gyermekre szükség van a tárgyi valóságot tiszteletben tartó bármilyen perspektíván kívül. Ez az orientáció, amely az összes tapasztalat alapvető nárcisztikus problémával való polarizációját jelöli, szinte állandóan kiteszi őt bármilyen eseménynek, akár szomatikus, akár érzelmi, nárcisztikus seb formájában. Itt van egy alapvető éretlenség jegye, amelyhez hozzá kell kötnünk mind a gyermekiesség légkörét, amelyben létezése kibontakozik, mind karakterének idő előtti oldalát, mind kezdeményezéseit.
9A rendszerint alkalmazott mechanizmusok a tevékenységek szüntelen telepítése formájában jelentkeznek, a cselekvés korán virilis jelentést kapott benne, ami megerősítette kapcsolatait az anyjával („Olyan voltam, mint apám jobb karja. Gondoskodott mindenről. És anya ezt megértette ”), és most is továbbra is garantálta külső kapcsolatai nagy részét. Ismét egy viselkedési fantázia veszi át a valódi mentális manipulációk helyét.
Ami a múlt megidézését illeti, az eredmény egy olyan szó, amelyet a vizsgálat egyértelműen előhozott: az emlékeket olyan formában közöljük, ahogy vannak, megőrzik, ahogy tapasztalták, átdolgozás és részletezés nélkül.
Hasonlóképpen, úgy tűnik, hogy az affektusokat úgy tapasztalják meg, hogy azonnal a viselkedés szintjére csökkennek, anélkül, hogy fantazmikus vagy intellektuális feldolgozáson mennének keresztül. Ez, mint tudjuk, hajlamosító tényező a pszichoszomatikus rendellenességekre. Gisèle W. impulzívan mozog az érzelmekről a cselekvésekre, anélkül, hogy a legkisebb védekező mentális visszahúzódást is megtenné: "Amint felidegesítettem, vagy amint valami elromlott, ahogy akartam." jól ! Például ezt a hamutartót venném, aztán azt mondanám: Átkozott! már nem illik, én pedig megtörtem. "
13 Gisèle W. másik sajátossága, hogy egy fizikai traumának (a Solex bukása), az endokrin terápiának (az amenorrhoea és a sterilitás ellen), a házassági konfliktusnak, más szóval heterogén tényezőknek hasonló következményei vannak, amelyek mind bizonyos mértékben traumás állapotot idéznek elő.
14 A jelenlegi konfliktus azonban a ridegségre és a sterilitásra összpontosít. Láttuk a kapcsolatot a fallikus tiltakozás ("Mit hívsz" férfiak között "? Te férfival? Igen, ott vagy!"), A behatolás öntudatlan elutasítása és a "denaturált" pénisz birtokba vételének vágya között . Korábban a sterilitás kezelése - maga Gisèle W. hozza létre ezt az összefüggést - "idegösszeroppanás", valószínűleg egyike a fenegyerek depressziós állapotainak, amely különbözik a neurotikus vagy pszichotikus depressziós állapotoktól, amelyeket pszichoszomatikus betegek mutatnak be. Ezeket az állapotokat főként az aszténia, a depresszió tiszta érzése, néha szorongás és érzelmi válság jellemzi, amely lefolyásukat lefedi. Tárgy nélküli depressziók, sem önvád, sem pedig tudatos bűntudat, ahol a személyes értéktelenség és a nárcisztikus sérülés érzése elektromosan a szomatikus szférára irányul. Egy ilyen táblázat számunkra nyilvánvalóan összefügg a mentális munka bizonytalanságával.