Csokoládé keksz a Camille 1 szerint
teljesen rendezetlen és mégis hosszú időre tervezett (amikor először terveztem valamit a Knusperstübchen * gg * -hez), ma egy új bejegyzés jelenik meg online, pontosan csütörtökön. Miért? December 1. van, és mindenhol megkezdődik a karácsonyi visszaszámlálás. A szem ragyogni kezd, a várakozás fokozódik, és hamarosan mindannyian a karácsonyfa körül ülünk, és boldogan énekeljük a jól ismert dalokat.
De hagyd abba! Nem is akarunk ilyen messzire gondolni. 🙂 Először is mindannyian kinyitjuk adventi naptárunk első ajtaját! Akár csokoládéból, akár teából készült, házi készítésű vagy vásárolt szeretteinek vagy gyermekeinek, az adventi naptár egyszerűen része annak, nem igaz?
A Knusperstübchen Adventi Naptár
Ezért gondoltam valamire a Knusperstübchen számára ebben az évben. Tudom, tudom, nagyon sok adventi naptár van online. Van azonban több oldal is, és ha így kezdjük, akkor tényleg azonnal elhagyhatjuk a blogolást, amúgy is elég. 😉 Nem, nem, természetesen nem fogunk! Pontosan ezért van ebben az évben a Knusperstübchen adventi naptár. Egyszerűen azért, mert mindig is meg akartam csinálni, szeretném meglepni önt, olvasóimat, és imádom az adventi naptárakat.
A Knusperstübchen adventi naptáramnak egy kis örömet kell nyújtania, kedvet kap a karácsonyhoz és receptekkel kell ellátnia. Pontosabban, a világ minden tájáról származó sütireceptekkel. Turkáltam a receptkönyveimben, bejártam az internetet, sütöttem, amibe csak kellett (nagyon köszönöm kollégáimnak, akik már rágcsálták a sütik teljes skáláját, és valószínűleg már nem látnak sütiket * gg *), és fényképeztem. Ó, mondom, ritkán készítettem ennyi fényképet. És: Olyan nagy öröm volt, hogy szívesen elölről kezdeném az egészet (ha nem lenne jó idő ...).
Az "adventi naptárunkban" világossággal édesítem a napot, és időnként valamivel bonyolultabb sütireceptekkel szerte a világon. Ausztráliától Dél-Amerikáig, Norvégiától Dél-Afrikáig - sok finomság jött össze. De nem csak: néhány meglepetés is vár rád. Például hoztam Portugáliából egy „kis valamit”, amelyet megnyerhet. Vannak még sütemények és még sok más, amivel nyerni lehet. Mikor és hogyan? Természetesen ez még nem derül ki. Nap mint nap meg kell lepődni. 😉
De most egy kis anekdota a mai receptről. Német nyelv nehéz nyelv, ezt hallhatod itt-ott. Általában a szüleim mondták, amikor rosszul használtam a genitivust, vagy csak hiányoltam a szavakat. Ha azonban a sarkon jön egy svájci nyelvjárás, akkor végleg elveszek. Csak értem a vasútállomást, vagy még azt sem. 😉
Tehát amikor tanulmányaink alatt barátokkal akartunk sütni, és svájci barátom, Camille (akit még mindig nem értem, hogyan került Greifswaldba) elkezdte mondani, hogy neki is van néhány kekszreceptje, akkor ez volt az idő: én Csak barátságosan bólintott, és remélte, hogy kiderül, amire receptjei is vannak. Soha nem lehet tudni, milyen szokások vannak más országokban. Nem hívják más országoknak hiába más szokásokat, igaz? 😉
Most kedves Camille hozott süteménykönyvet és tatadaaaát, ami fényt hozott a sötétbe. Az összetevők nem hangzottak szokatlannak: vaj, liszt, cukor, minden benne. És hát elkezdtünk sütni. Az eredmény minden idők legjobb csokis sütije lett. Olyan csokoládés, ropogós és egyszerűen ellenállhatatlan. Mondom, a svájciak tudnak csokoládét csinálni! Valószínűleg ez rejlett bennük. Akár tiszta, akár finom kekszben. Szeretem a kekszet, ez is olyan szépen hangzik, nem? Köszönöm, legkedvesebb Camille, barátságunkért, a rendkívül nagyszerű receptért és azért, hogy itt osszam meg. 🙂