Le Petit Parisien napi esti újság, a Gallica
A francia partok védelme Hogyan és miként kell megvédeni partjainkat? Ez a két kérdés, amelyet a haditengerészeti miniszter a legutóbbi törvényhozás során terjesztett elő, és remélhető, hogy a megbeszélés nem késlelteti a korábban túlságosan is határozott anarchiával határos, korábban túlságosan is érvényben lévő rendszert.
Nagyon világos és nagyon világos indoklásban M. Raiberti mindenekelőtt a probléma tényeit fejtette ki, aki azzal kezdi, hogy szinte abszolút módon kizárja annak lehetőségét, amely valójában nagyon valószínűtlen, hogy egy nagyváros nagyvárosa partjain landoljon. betörő hadsereg. És valójában aligha erről van szó. De anélkül, hogy engednénk a kiméra félelmeknek, tanácsos megvizsgálni az esetet, még kevésbé valószínűtlen, amikor egy vállalkozó szellemű ellenség vagy katonai létesítmények, vagy hajógyárak megsemmisítésére törekszik. a tenger közelében, vagy a szomszédos szigeteken, sőt a szárazföld kedvező pontjain is telepítheti magának a segédhaditengerészeti támaszpontokat, mint amilyeneket Korfuban és Moudrosban hoztunk létre. Ezenkívül lehetetlen hatékony védelem nélkül elhagyni a kikötőket háborúban, ahol haditengerészeti erőinknek teljes biztonságban képesnek kell lenniük egymás javítására, tankolására és kiegészítésére, így a fő kereskedelmi kikötők és a egyes útlehetőségek valószínűleg időnként stratégiai bázis szerepét töltik be. Tekintettel partjaink nagy kiterjedésére, a gyarmatokról nem is beszélve, azt látjuk, hogy a feladat jelentős, és hogy nem tudjuk túl sokáig biztosítani a kitöltésének eszközeit.
De mindeddig, vagy legalábbis 1914-ig, a partok védelmének felelősségét két minisztérium, a háborús szolgálat, a rögzített tüzérségért, a haditengerészeté pedig a lehorgonyzott aknák elhelyezéséért és a mobil védelemért osztották meg. tengeralattjárók és torpedóhajók. Sok konfliktus forrása és a szerepek felosztása okozta felelőtlenséget. Emellett az eseményekkel szemben ennek a gazember szervezetnek az ördögei nem sokáig jelentek meg, és hamarosan megértették, hogy mint másutt, sürgősen szükség van az irányítás és a parancsolás egységére. Egy elnöki rendelet azonban csak 1918. január 18-án adta át a haditengerészeti minisztériumnak azt a feladatot, hogy biztosítsa a partok védelmét az úszó ellenséggel szemben. De mindenekelőtt a miniszter kezdeményezésére hozott bármely rendelet hatályon kívül helyezhető, vagy legalábbis módosítható egy másik miniszter panaszára. Másodszor, az, amiről beszélek, meglehetősen súlyos hibát tartalmazott. Nem tudta megnevezni, melyik hatóság felel a részleges kiszállási kísérletek visszaszorításáért, például a fentiekben. És nyilvánvaló, hogy ez a felügyelet esetenként bonyodalmakat okozhat. A jelenlegi törvényjavaslat kijavítja, és én a legjobb módon hiszek.
Így úgy határoz, hogy az első hadműveletek, amelyek célja egyes csapatok leszállásakor az ellenség visszaszorítása és előrehaladásának korlátozása, a már a parancsnokság birtokában lévő tengerészfőnökre lesznek bízva, és hogy ennek a parancsnoknak közvetlen parancsai alapján a a rábízott területre kijelölt szárazföldi csapatok. Ha lehetetlen, hogy az ügy súlyosabbá válik, és egy nagyszabású manőverre terjed ki, akkor a generalissimo által kinevezett tábornok átveszi az összes olyan erő vezetését, amelyet a főparancsnokság szükségesnek ítélt volna a gátláshoz . Emellett a két érintett részleg megállapodott ezen intézkedések nyitottságáról, amelyet egy 1921. december 27-i új rendelet szentesített. Ahhoz azonban, hogy nagyobb erőt és stabilitást biztosítsanak számukra, meg kell adni a jogi státuszt.
Ugyanakkor ennek előnye lesz-
emeleten rögzíteni bizonyos, eddig megoldatlan részleteket. Például a légi járművek elleni védekezésre, amelyre továbbra is a fent meghatározott általános feltételek vonatkoznak, a haditengerészet felel majd az egész partvonal őrzéséért.
Ezek a rendelkezések bölcsek és nagyon is valós előrelépést jelentenek a régi vándorlásokkal szemben. A törvényjavaslatban szereplő, személyzetre és felszerelésre vonatkozó adatok azonos jellegűek. Ami a rendszer szervezését illeti, sajnos azt jelzik, hogy haladónak és alárendeltnek kell lennie a Haditengerészeti Minisztérium rendelkezésére álló kreditek erejéig. Szeretnénk, hogy az elvégzendő erőfeszítések megfelelő meghatározása érdekében ezeket a krediteket globális módon és becslés formájában értékelték, még akkor is, ha ez két vagy három évre való felosztást jelent, mert sürgősen meg kell védje meg a veszélyt a partjainkon, amelyeket hosszúságuk, valamint tájolásuk eltérése miatt tesznek oly sebezhetővé.
BRÜSSZEL TÖRTÉNT TÖRTÉNT
VÁLASZA AZ ANGOL MEGJEGYZÉSRE A SZÖVEG MA KÖZZÉTÉTEL A belga kormány tegnap reggel megküldte Sir George Grahame brüsszeli brit nagykövetnek válaszát az augusztus 11-i brit jegyzetre, valamint az azt tartalmazó Gray könyv több példányát.
Ennek a válasznak a szövegét azonnal elküldték Párizsba, egyrészt az angol nagykövetségre, hogy haladéktalanul továbbítsák Lord Curzonnak, Stanley Baldwin úrnak és a londoni Külügyminisztériumnak, ahol van, este érkezett meg, és ahol lefordítják, hogy aztán közöljék az angol kabinet összes tagjával. Úgy gondoljuk, hogy hozzátehetjük, hogy ezt a dokumentumot ma közzétesszük.
Rettenetes baleset a Monza Autodrome-ban RIDER GIACCONA BORDINOT SEGÍTETT
Milánó, - augusztus 27. (Petit ^ Uprisien, osztály) Szörnyű baleset történt éppen a monzai autodromon, ahol szeptember 9-én megtörténik. az Európai Nagydíj.
Kétliteres versenyautó. de nem tartozott a Grand Prix versenyére, amelyet neves versenyzők, Giaecone és
Giaccone felett en)> mint Borodino. (Pillanatképek a Tours találkozón július első napjaiban.)
Bordino, akit ez utóbbi vezetett, hirtelen elgurult és lángra lobbant. A két férfit rövid távolságra eldobták, és gyorsan lángok borították. A kőművesek, akik a közelben dolgoztak, felrohantak és sikerült kiszabadítani őket.
Giaccone és Bordino eszméletlenek voltak. Sietségükben a monzai kórházba szállították őket.
Néhány perccel az érkezése után Giaccone megadta magát egy elülső csont törésétől.