Női Biblia "Isten a bölcsesség álcájában jelenik meg, nőies, bizonyos könyvekben
Írta: Magi Irving | 2018. december 26. | Társaság | 3
November 24-én, ugyanazon a napon, mint a sárga mellény, a "Mindannyian" kollektíva felvonult a nők elleni erőszak ellen. Egy évvel a #MeToo mozgalom megjelenése után. És ha van egy terület, amely a feminizmusról folytatott vitákban túl kevés figyelmet fordít, az a teológia. Ennek orvoslása érdekében a Le Média interjút készített Lauriane Savoyval és Elisabeth Parmentier-rel, mind feminista teológusokkal, mind a Labor and Fides (*) által 2018 szeptemberében megjelent Un Bible des femmes szerzőivel.
Miért a teológia? Valóban érdekes volt tudni, hogy a keresztény hagyomány miként alkotta meg a szexista előítéletek és a nőgyűlölő kultúra bizonyos struktúráját. A női Biblia egy teológiai munka, amely mintegy 20 többhitű női teológusból álló bizottságot hoz össze. Ennek a vállalkozásnak a célja: mit írnának át a nők a Bibliában a 21. században? ?
A média: Végül is elég ritka, hogy a feminizmust ebből a szempontból közelítsük meg. Mi volt ennek a munkának a célja ?
Eljutsz odáig, hogy megkérdőjelezed Isten képét, az isteni atyai és férfiképet. Mesélnél még többet ?
A bibliai szövegekben és a történelemben Isten nem korlátozódik a férfi képére. Messze túl van ezen! Isten a bölcsesség, a nőiség leple alatt jelenik meg bizonyos bibliai könyvekben. Néha Istent szülő anyának vagy szülésznőnek írják le. Ezek a nőies képek inspirálták az apácákat és a misztikusokat a történelem során. Diane Marleau és Pierrette Daviau (aki szintén szerkesztette a könyvet) mutatják be ezeket az „Isten női arcait” a könyv első fejezetében.
A teológiai-politikai értekezésben Spinoza a héber fordítást hangsúlyozza, hogy megértse a Szentírás politikai felhasználását és modern értelmezését. A héber nyelvről a latinra, majd a latin nyelvről a népnyelvre való áttérés lehetővé tette-e az Isten képének férfiasítását ?
Valószínűleg részben igen. Például a Lélek, a Teremtés könyvének elején említett kreatív lélegzet női szó héberül. A latinra, majd a franciára történő fordítás férfiasítja a szót, amelynek nyilvánvalóan következményei vannak a képzeletre és az ábrázolásokra. Ez mindenekelőtt a zsidó-keresztény hagyomány választása, amely előtérbe helyezte a férfi képzeletet: mivel Isten Jézus "apja", és örökbefogadásukkal a keresztények "Atyánkként" imádkoznak hozzá.
Ez a két szöveg ugyanaz, amelyet Ön idéz: Pál Timóteushoz és Péter, a női szerénységről és a férjnek való engedelmességről. Mi az elemzése a női test és a "feleség" társadalmi helyének a Bibliában meghatározott helyéről? ?
A Bibliát sajnos a későbbi hagyományokban széles körben alkalmazták a nők háziasítására, mind testükben, mind feleségként. De az evangéliumok elmondják Jézusnak a nőkkel fennálló gátlástalan kapcsolatát, a párbeszédeket, sőt a köztük és közte fennálló fizikai kapcsolatot is, például az általa végzett gyógyítások vagy a nők általi kenet során. A testet nem kell elválasztani az elmétől vagy leértékelni. Értékelik az egész lényt, mind a férfi, mind a nőét, mindkettő "Isten képmására" készült a Genezis beszámolója szerint. Ami a több pálos levélben támogatott feleségek behódolásának kérdését illeti, ez mindig összefügg a házastársakhoz intézett felszólítással, hogy tiszteletteljesek legyenek, és mindkettőt engedjék alá Krisztusnak. Az alárendeltség nincs fenntartva a nők számára: kölcsönös és konstitutív a társadalom számára: az uralkodóknak, az uraknak való alárendelés ... A társadalmi rendet nem buktatják meg, fenntartják; de a fennálló társadalmi renden belüli kapcsolatok átalakulnak ezzel az alázatra, testvériségre, irgalmasságra, kölcsönös alárendeltségre, szeretetre való felhívással.
Egy pillanatra megemlíti e szövegek „felforgató képességét”. Mit értesz ez alatt ?