ADZ-Online - A sertésrépa
- szárazföldi
- gazdaság
- Vélemény és jelentés
- Helyi
- Bukarest
- Nagyszeben
- Kronstadt
- Temesch
- Kultúra
- Sport
- idegenforgalom
- Bánság Újság
- Kárpát panoráma
Gyakran a jó olyan közel van, hogy szó szerint rálépsz, miközben a szemedet kinézve keresed. Ez történt velünk a répával. A „Nap porcesc” nevet, mivel a gumót, amely Németországban a csicsóka nevet viseli, Romániában becsületsértőnek nevezik, mert a sörtékkel ellátott állatokkal a második világháború előtt etették, majd elfelejtették. Abban az időben az ember számára ehetetlennek, sőt károsnak tartották.
Nyugat-Európában drágán lehet vásárolni csicsókát az egészséges élelmiszerboltokban. És ez annak ellenére, hogy a napraforgóval rokon növény minden erőfeszítés nélkül gyorsan benőtt minden kertet, és bónuszként gyönyörűen virágzik is. Ha időben nem állítja meg őket evéssel, mert a gyökerek ízletesek és könnyen emészthetők nyersen és főzve is. Télen a földben maradhat, a fagy nem árt neki, de a pincében nem tárolható. Szükség esetén a gyömbérre hasonlító gyökeret egyszerűen frissen emésztik. A legfrissebb tanulmányok azt mutatják, hogy a csodagumó magas inulin-tartalma (nem inzulin!) Miatt elősegíti a koleszterinszint csökkentését, a magas vérnyomás csökkentését, a cukoregyensúly szabályozását, ezért karcsúsítónak is tekinthető. A csicsóka fogyasztása pozitív hatással van az emésztőrendszeri rendellenességekre és a gombás fertőzésekre is. De a német gazdák is régóta törölték a gyökeret, amelyet a burgonya váltott fel a 17. században. Egy elfogyasztott ételként a csicsóka évszázadokkal később gyógyszerként győzedelmesen visszatért - sertés drága, természetesen a sertésrépa bosszúja!
A sertésrépa keresése Romániában a bistritzi piacon kezdődött. Ilyen - nemhogy csicsókát - természetesen egyetlen sertés sem ismert ott. Ehelyett ezer tanácsot kaptam arról, hogy más disznók mit szeretnek enni. Körülbelül három évig tartó keresés után a piacokon, gazdálkodókkal és gyógynövényesekkel együtt végre megtörtént a csoda. Egy Vălenii de Munte-i férfi felismerte a leírt növényt, és megígérte, hogy beszerez néhány példányt. Egy héttel később reménykedve hajtottunk Ploieşti-be, ahol mindketten áthaladva egy parkolóban találkoztunk. Egy földes tartalmú zsák szinte konspiratív módon cserélt gazdát. A tartalom valójában kiderült - ó, csoda -, hogy mi az, amit kerestünk! Örömünkben a férjemmel hazamentünk a kedvesemmel, még a parkolójegy sem ronthatta el aznapi boldogságunkat. Aznap este lelkesen indultunk el ingatlanunk felé, és elhatároztuk, hogy a közeljövőben virágzó természetes gyógyszertárrá alakítjuk.
Ott összefutottunk Fane-nel. "Itt egy igazán nagyszerű gyógynövényünk van" - jelentette ki férjem sugárzó mosollyal, és a szomszéd orra elé tartotta a táskát: "Örömmel adok neked párat a kertedért!" A férfi nézte a földes dolgokat és habozott. - Vedd el, elegünk van belőle - erősködött nagylelkűen George, és hozzátettem: - Három éve kerestük mindenhol!
Fane zavartan nézett ránk. Aztán a közeli dombra mutatott. - Tudod, miért nem művelik ott a mezőt? - vonja meg a vállát négyszer. - Megmutatom - mondta és bemászott a kocsinkba.
Amikor ásójával megszúrta a kemény talajt, földimogyoró méretű csomókkal szorosan összefonódott gyökerek jelentek meg. Ez nem lehet igaz: csicsóka - olyan sűrű, hogy megakadályozzák egymás növekedését! "A mezőt azért adták fel, mert az ördög dolga itt terjed mindenütt" - magyarázta Fane, hozzátéve: "És senki sem tudja, hogyan szabaduljon meg tőle. Még a vegyipari klub sem működik. "
Hitetlenkedve néztünk egymásra. Aztán nevetésben törtünk ki. Mint a való életben, a sertésrépával is: az ember vágyakozva vár valamire, keres és küzd, amíg az összes csomó a megfelelő időben kioldódik, és a vágyakozás egyszerűen leesik az égből.
De még jobb lesz. Miközben gyógynövényeket gyűjtöttünk a saját tulajdonunkon, nem sokkal később furcsán ismert lombozatot fedeztünk fel. -Tudod mi ez? -Kérdezte a férjem ironikusan vigyorogva. Valójában anélkül, hogy észrevennénk, régóta birtokunkban volt a várva várt növény.