Anne Frank - folyóirat 151–200. Oldal - Flip PDF letöltése FlipHTML5
Leírás: Anne Frank - folyóirat
Olvassa el a szöveges verziót
krumpli". És nem kevésbé jól megtisztított krumpli fog kijönni a kezéből; ilyen dolog egyszerűen nem létezik, amikor ilyen arcot csinál. Folytatom, és amikor újra felnézek, már mindent tudok. Mrs. Van Daan megpróbálja felhívni Dussel figyelmét. Először rá pillant, és Dussel úgy tesz, mintha észre sem venné. Aztán rájuk kacsint, Dussel elvégzi a dolgát. Aztán nevet, Dussel nem néz fel. Aztán az anyja nevet, Dussel továbbra sem zavart. Mrs. Van Daan nem kapott semmit, ezért meg kell próbálnia egy másik taktikát. Rövid csend, majd: „Putti, akkor is tegyen fel kötényt! Holnap újra meg kell tisztítanom a folt ruháját! - Nem koszolok el. - Ismét egy pillanatnyi csend, aztán: - Putti, miért nem ülsz le? - Jól vagyok. Inkább állok! ”Szünet. - Putti, láthatod, hogy fröcsögsz! - Igen, anyu, vigyázok! "Mondd meg neki, Putti, miért nem bombáznak most az angolok?" "Mert nagyon rossz az idő, Kerli!" "Nos, tegnap még mindig gyönyörű volt az idő, és még mindig nem repültek." " "Miért? Csak beszélhet róla, vagy elmondhatja a véleményét, igaz? "Nem!" "Igen, miért ne?" "Most nyugodj meg, Mammichen1." 1. Anyu (német). 153
egymásnak, és mi ugyanazt gondoljuk: megint bosszantotta, ki tudja, milyen hülyeségek Kugler, és egyelőre nem gondol Keglerre. Ismét lépések hallatszanak a folyosón. Dussel belép, és a tulajdonos levegőjével az ablakhoz megy, szimatolja a levegőt ... köhög, tüsszent és kiegyenesíti a hangját, bors volt, nincs szerencséje. Most folytatja útját a front office felé. A függönyöket félretették, ami azt jelenti, hogy nem mehet el az írópapírért. Eltűnik, zord az enyém. Margot és én újra egymásra nézünk. - Holnap, egy oldallal kevesebbet kedvesének - hallom, ahogy mondja. Bólintok. Néhány elefántlépést is hallunk a lépcsőn. Dussel az, aki olyan helyen keres vigaszt, ahol alig tud elválni. 1943. AUGUSZTUS 23., HÉTFŐ Wenn die Uhr halb neune schlägt… 1 Margot és édesanyja ideges. "Sst ... Apa, fogd be, Otto, sst ... Pim! Fél nyolc van. Gyerünk, nem engedheted tovább a vizet. Menj nyugodtan! ”Ezek a különféle felkiáltások, amelyeket apámnak címeztek a fürdőszobában. Fél harminckor a szobában kell lennie. Nincs csepp víz, nincs WC-használat, nincs több lépés, abszolút csend. Amíg senki nincs az irodában, a raktárban még jobban hangzik minden. 1. Amikor kilenc és fél óra van (német). 156
tolóerő. És akkor az az érzés, hogy mindez hamarosan bekövetkezhet! Miep gyakran mondja, hogy irigyel minket, mert itt béke van. Talán igaz, de ő biztosan nem gondol a félelmünkre. Lehetetlen elképzelnem, hogy a világ valaha is visszatér a normális helyzetbe. Természetesen "háború után" beszélek, de ez olyan, mintha spanyol kastélyokról beszélnék, valamiről, ami soha nem fog valóra válni. Úgy látom magam és a másik hetet a mellékletben, mintha egy darab kék égem lenne, fekete, fekete esőfelhőkkel körülvéve. A korlátozott körben, amelyben vagyunk, továbbra is biztonságban vagyunk, de a felhők egyre közelebb kerülnek, és a gyűrű, amely elválaszt minket a közeledő veszedelemtől, nem szűnik szűkülni. Hirtelen annyira veszedelem és sötétség vesz körül minket, hogy kétségbeesetten próbálva megmenteni magunkat, ütközünk egymással. Mindannyian lenézünk, ahol az emberek egymással küzdenek, felfelé nézünk, ahol csendes és gyönyörű, és közben elszigetelődünk a sötét asztaltól, amely nem enged le sem lefelé, sem felfelé, de áthatolhatatlan falként áll előttünk, amely le akar minket zúzni, de mégsem képes. Csak annyit tehetek, hogy kiabálok és könyörögök: "Ó, csengess, csengess, szélesítsd és nyisd meg nekünk!" Tisztelettel, Anne 171
Végül önzetlen gesztusunkra abszolút nem szólt semmit. Amikor pedig 16-án reggel megkérdeztem tőle, hogy gratulálok vagy részvétet adjak-e neki, azt válaszolta, hogy bármit elfogadott. A békét akaró anyának semmit sem sikerült elérnie, végül a helyzet ugyanaz maradt. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy Dusselnek hiányzik egy kapcsolata az agyában. Gyakran titokban szórakoztatjuk magunkat, mert nincs emléke, nincs véleménye és nincs ítélete, és néha nevetünk, amikor halljuk, hogy abszolút hülyeséget játszik, mindent összezavar, egy hír, amit most hallott. Egyébként minden szemrehányásra vagy vádra sok szép ígérettel válaszol, de egyet sem tart be. Tisztelettel: Anne, 1943. NOVEMBER 27., SZOMBAT Kedves Kitty! Tegnap este, lefekvés előtt Hanneli hirtelen megjelent a szemem előtt. Láttam magam előtt, rongyokba öltözve, húzott és gyenge arccal. A szeme nagyon tágra nyílt, és olyan szomorúan és szemrehányással nézett rám, hogy kiolvashattam bennük: „Ó, Anne, miért hagytál el engem? Segíts, ó, segíts, ments meg ettől a pokoltól! ”1. Az embernek nagy lelke van/De cselekedete kicsi (német). 175
PROLÓGA És jött az öreg Niculae, még a mellékletben is terjedtek a hírek. De sajnos, annak megünneplésére, hogy szépen, mint tavaly, nem engedjük meg magunknak. Akkor reménykedve gondoltam Az optimisták álmában, hátralék nélkül, És még mindig azt hittem, hogy ebben az évben Mindannyian szabadok leszünk - hiába volt! És mégis, hogy megtiszteljük ezt a napot Még ajándékok nélkül is, amint megtalál minket, csak valami másra kell gondolnunk És még a csizmában is, hogy elkezdjünk keresni! Amikor levette cipőjét a kosárról, nevetés morajlott fel. Mindegyik cipőben csomagolópapírba csomagolt csomag volt, rajta a tulajdonos címe. Üdvözlettel, Anne, SZERDA, 1943. DECEMBER 22., kedves Kitty! A makacs influenza megakadályozta, hogy a mai napig írjak neked. Szörnyű itt beteg lenni. Amikor köhögni támadt kedvem, a takaró alá mentem, mint egy hal, és a lehető legkevesebb zajjal próbáltam megnyugtatni a torkomat, ami miatt a viszketés sokszor egyáltalán nem tűnt el, aztán meg kellett tej mézzel, cukorral vagy tablettákkal. Ha belegondolok azokba a kezelésekbe, amelyeket késztettek, szédülök. Izzadás, borogatás, rongyok 178
komolyan mindent, amit mondanak, de vegye komolyan azt, ami tőlem származik. Észreveszem, hogy nem tudom leírni, de a mama szó már mindent elmond. Tudod, mit találtam ki, hogy elmondjak anyámnak valamit, ami közel áll a mamákhoz? Gyakran Mansának hívom, és innen származik Mans. Ő, mint mondják, tökéletlen mams, akit szeretnék megtisztelni egy másik, az n-hez hozzáadott vonással. Szerencsére Mans nem veszi észre ezt, mert szomorú lenne. Most készen áll. Írás közben megszabadultam egy kis zu Tode-tól a be- trübt! A tiéd, Anne Most, csak egy nappal karácsony után, még mindig Pimre gondolok, és arra, amit tavaly mondott nekem. Tavaly, amikor nem értettem szavainak jelentését, mint most. Ha még egyszer elmondaná, talán megmutathatnám neki, hogy megértem! Azt hiszem, Pim beszélt erről - ennek ellenére neki, aki oly sok más „szívének titkát” ismeri, újra és újra ki kellett raknia a szívét; mert különben Pim soha nem beszél magáról, és azt hiszem, Margot nem sejti, mennyit kellett átélnie Pimnek. Szegény Pim! Nem tud meggyőzni arról, hogy elfelejtette. Ezt soha nem fogja elfelejteni. Engedékeny lett, mert látja anyja hibáit is. Remélem, kicsit hasonlítok rá, anélkül, hogy ugyanazokat a dolgokat kellene kibírnom! Anne 182