Fedezzen fel két görög édességet és karácsonyi must-hiányt - Bonjour Athént
Nincs karácsony Görögországban, amíg a cukrászok nem kezdenek egymásra rakni Melomakarona és Kourabiedes halmokat. És két klánra osztja a görög társadalmat: azokra, akik kedvelik a melomakarona éles intenzitását, és azokra, akik esküsznek az éteri, a szájban olvadó, a kourabie vajas falatára.
Írta: Diana Farr Louis
Hagyományosabb, mint a Mikulás vagy a karácsonyfa, két finom süti elengedhetetlen kiegészítője a görög ünnepi asztalnak. Halmozott mogyoróbarna melomakarona és hófehér kourabiedes tálak szinte minden görög háztartás partimenüjébe tartoznak, készek arra, hogy minden elhaladó vendégnek megajándékozhassák őket. Vagy a nap bármely szakában rágcsálhatnak a családtagok.
Találhat mézzel meghintett mártogatókat (levelek vagy könnyű tészta tekercsek), ezüsttel bevont kandírozott gesztenyét és színű klementin hegyeket, de a melomakarona és a kourabiedes a fő látványosság, a yang és a yin a karácsonyi finomságok. Nem meglepő, hogy rajongóik is vannak, például focicsapatok. A férjem jobban szereti a melomakarona éles intenzitását, bár én ezeket túl édesnek tartom. De eksztatává válhatok, miközben megkóstolhatok egy kourabie-t.
Két édesség, amelynek hosszú és valószínűtlen története kapcsolódik etimológiájukhoz.
A Kourabiedes, amely alapvetően omlós tészta, vajból, lisztből és cukorból bármi másból állhat. A karácsonyi asztalon leggyakrabban megtalálható változatot zúzott mandulával, pálinkával és tojással gazdagítják, és sűrű porcukorral borítják. Egyes receptek szerint zúzott diófélék, fahéj vagy vanília, narancsvirág vagy rózsavíz, sőt vaj helyett olívaolaj is szükséges (ami elfogadhatóvá tenné őket a karácsony előtt böjtölő ortodox gyakorlók számára). Minden recept egyetért abban, hogy a sütiket, legyenek azok kerek, lapos, kifli, levél vagy karkötő alakúak, addig kell sütni, amíg alig színeznek. A fehérség elengedhetetlen, bár egy enyhe "barnulást" elrejthet a porcukor, amely általában az áll, az orr és a ruházat porítását eredményezi. Fehér a szerencse és a boldogság szimbólumának számít.
De mi van a névvel? Egy kis kutatás rávilágít az olykor ellentmondó információk kuszájára, mivel ez az édesség az egész Közel-Keleten és a Balkánon megtalálható, és vélhetően az iráni Tabrizből származik. Egyes források azt állítják, hogy Gurabiah (szintén Ghraybeh vagy Ghorayebah), amint arabul hívják, a "gharib" szóból származik, ami azt jelenti, hogy "hiányzik vagy vágyik", vagy akár "elájul", ezért gyakran a egy szív és ezeket "omlós süteményeknek" nevezzük. Mások szerint a török "kurabiye" szó két szóból származik, amelyek jelentése "száraz" és "keksz". Mindkét hang érvényes.
Valamennyi változatban van egy közös vonás: esküvőkön, keresztelésekkor ajándékozzák meg, és az ünnepek alatt szolgálják fel, akár ramadán végén, akár karácsonykor. Kardamonnal ízesíthetők, akárcsak az iraki zsidó közösségekben, a pisztáciában, akár a Gaziantepben, vagy akár aranylevéllel is boríthatják őket az oszmán szultán (és néhány család. Nagyon gazdag törökök ma is) udvarának örömére. De mindig van ünnepi konnotációjuk.