Fogyjon le vagy tolja el a jelöltek reakcióit #SchweizerBuchpreis 205

Ismerjük azokat a történeteket, amelyek szerint a Nobel-díj Bizottság felvette a kapcsolatot a díjazottakkal, hogy tájékoztassa őket arról, hogy meghívást kapnak a legismertebb díj átadására Stockholmban egy királyi Nobel-díjas ünnepségen. Persze a Nobel-díjat semmiképpen sem lehet összehasonlítani a svájci könyvdíjjal. De ez mindig egy nagyon különleges elismerés.

Spontán módon írtam az öt jelöltnek, és arra kértem őket, írják le ezt a pillanatot, amikor megszólalt a telefon, és tájékoztatták őket a jelölésről:

Dorothee Elmiger: "Nem igazán emlékszem arra a pillanatra: ültem a konyhában, és a fülemig volt a telefon, kívül a nap határozottan sütött!"

Nemcsak a nyereményösszeg változik jelentősen, még egy számjeggyel, a nyeremény hírnevét is nehéz összehasonlítani. Hatalmas a különbség a német és a svájci könyvár között a nyilvánosság és a média figyelme szempontjából. Míg a svájci könyvdíj átadása megér egy rövid beszámolót a svájci televízióban, a német könyvdíj átadását a német televízió élőben közvetíti. Míg a Svájci Könyvdíj elsősorban nemzeti szinten zajlik, a Német Könyvdíj egy esemény a német ajkú Európában.

Charles Lewinsky: „A szervezőkkel folytatott telefonbeszélgetés jó hírt hozott. Örültem neki. Nincs több mondanivaló. Mivel ez a harmadik jelölésem, ebből a szempontból kissé elcsépelt lehetem. "

Kell-e ezért szomorkodnia? Nem. A svájci könyvvilág a Svájci Könyvdíjban is tükröződik. A svájci kiadók számos könyvkiadványa nagyon megnehezíti az országhatárok átlépését. Tekintettel a német könyvesboltokban megjelent publikációk hatalmas mennyiségére, a svájci irodalom iránti érdeklődés a nagy neveken kívül gyakran mérsékelt. Amikor néhány hétig Berlinben dolgoztam, és tovább merültem a számtalan könyvesbolt egyikében, több mint egyértelművé vált, hogy a svájci irodalom nem is függelék, hanem néhány néven kívül nem is létezik.

Tom Sorrow: "Boldogság. Nagyon örültem, amikor megtudtam a jelölést. És akkor azonnal késztetést éreztem, hogy felhívjam anyámat, és jelentse vissza. Elképesztő! Hogy az anya mindig az igazán nagy érzések forrása - és egyúttal felveti annak szükségességét, hogy bebizonyítsak valamit, ami egyébként nagyon távol áll tőlem: Hogyan lehetsz jó fiú! "

Annál inkább jót tesz a lelkemnek, amikor Dorothee Elmiger, Charles Lewinsky és Arno Camenisch neve megjelenik a német könyvdíj hosszú listáján, és még inkább, amikor Dorothee Elmiger még a rövid listán is szerepel a „From Sugar Factory” -val. Ennek ellenére a svájci könyvdíjra jelöltek listája valójában elismerés. A zsűri minden tagja egyetért abban, hogy ezt az öt könyvet egy speciálisan látható talapzaton kell elhelyezni.

Karl Rühmann: „A telefon rosszkor cseng, mint mindig, és akkor ez is egy„ ismeretlen szám ”. Fogyni vagy ellökni? Udvarias ember vagy, és a zöld gombot választod. Minden különösebb szó nélkül barátságos hang közli velem, hogy „hősömet” a svájci könyvdíjra jelölték. Először le kell ülnöm, majd olyan szavakat kell keresnem, amelyek csak némileg illenek az érzéseimhez. Ez bonyolult. Egy egyszerű "köszönöm" nem helyes, örömkiáltás, de én ezt túl jól irányítom. Sajnálatos módon. Valamit motyogok, valószínűleg azt mondom, hogy „csodálatos” és „hihetetlen” és „öröm”, aztán megint egyedül vagyok a hírekkel. Azóta a föld felett lebegek, és egy ideje nem akarok leszállni. "

PS Anna Stern e-mailben is felvette a kapcsolatot, és azt írta, hogy meg akarja tartani ezt a pillanatot. tisztelet!