Ion Luca Caragiale Öt óra
Öt óra angolul öt órát jelent. A nagyvilágban minden hölgy dönt egy nap egy héten (meghatározott nap), amikor megkapja, délután öt órakor meglátogatja és teával várja a vendégeket; ezért is hívják öt óra tea, vagyis románul öt óra tea. Általánosságban elmondható, hogy a nagyvilág hölgyei Claymoor jegyzetfüzetében teszik közzé, sok ismerősük tudomása szerint a fogadás napját. Például beolvastunk Román függetlenség:
« Mrs. Esméralde Piscopesco, minden csütörtökön öt óra tea. »
"Csütörtök van. Gyere, mondom, Madame Piscopescoba. »
A frakkban és fehér kesztyűben lévő fiú bemutatja a pazarok pompás szalonját Hotel Piscopesco. De nem látok senkit ... Á! a szamárba! Hallom, a legtisztább XV. Lajos stílusú meghitt szalonban két gubó hang csiripel el, mint két mérleg. Oda megyek. Madame Mandica Piscopesco nővérével, Madame Tincuta Popesco-val. Cocoana Mandica a szokásos kegyelmével fogad. Jól vallom ... Nagy gyengeségem van azzal kapcsolatban, amit a franciák hívnak a csevegés, és ezért szívesen járok körökbe hétfőn. Mármint románul beszélek a nagyvilág hölgyeivel. Sokkal több kegyelmet találok a beszélgetésében, mint a férfiak beszélgetésében. A nők tudnak ezer és száz dolgot mondani sokkal érdekesebb módon, mint a férfiak a legkomolyabbakat ... Egy virág, egy szalag alig észrevehető különbség két árnyalat között, a semmi, lepárolva egy a nők, és a hang ezen kedves modulációival és a szemfénynek ez a kellemes játékával fejezik ki, legalábbis számomra kimondhatatlan varázst szereznek. Itt vagyok, de elememben ... Itt természetesen finom pillanatokat töltök el.
Én: Asszony Piscopesco, hadd ...
Mandica: A tippre jössz.
Mandica: Fogd be, te! Hadd kérdezzem meg ... Tegnap este a cirkuszba mentél?
Mandica: Fogd be, húgom! nem hall? (Nekem:) Láttad Mitát?
Mandica: Nem ... Miţa, a fiatal Potropopeasca?
Én igen; egy pihenőben volt előttem ...
megbízás (Tincuţii): Láttad?
Mandica: Fogd be! (Én:) Milyen kalap volt rajta?
(Tincuta meg akar szakítani.)
Mandica (kezével eltakarja a száját): Nagy kalapban…
megbízás (Tincuţii): Láttad? (Ezer:) Kék csendőr
megbízás (ezer): Régi rózsaszín rózsákkal amb
(Bólintok.)
megbízás (Tincuţii): Megint elkapnak?
Tincuta: Várj, nézzük meg ... (Én): A férjével volt.
megbízás (Tincuţii): Fogd be a szád!
Tincuta: Nos, hagyj békén, húgom!… Te is?
megbízás (ezer): Potropopescuval volt?
én (Kusza): Én azt gondolom…
Mandica: Nem volt Haralambinával?
én (még zavaróbb): Melyik Haralambinával?
Mandica: ... Kicsi, csúnya öregasszony, mint egy szárított füge, főzve-főzve…
Tincuta: Festett vörös hajjal
Tincuţa (Măndichii): Láttad?
Mandica: Mit látjak? Úgy tűnt, nem ismer engem! (Ezer:) Valaki a szállásukra jött?
Tincuta: Lefterescu hadnagy…
Én: Higgye el, hölgyeim, tiszteletemre mondom, nem mondhatom, mert én…
Mandica: Mert te lovag vagy, és nem akarod mondani.
Tincuţa: Igen, láttad Lefterescut a cirkuszban?
Én: Azt hiszem, egy istállóban volt, közvetlenül előttem.
Mandica: Páholya mellett! (Tincuţii:) Láttad? Érted most a tippet? - Látod, ha hülye vagy?
én (kitekintve az ablakon, és látva, hogy egy zárt kocsi felfelé húzódik a lépcsőn): A farkasról és Madame Potropopesco-ról beszélsz az ajtóban.
Mandica: Nézze meg, milyen szemtelen!
én (előadással és leveszem a kalapomat): Hölgyeim, hadd köszöntsem önöket ... Örülök, hogy mindig boldognak és kecsesnek talállak ... nyugdíjba kell mennem.
Tincuţa (vágom az utamat): Olyan gyorsan?
Én: Biztosítom, hogy ... egy vállalkozás ... sürgős ...
megbízás (eltakarja az ajtómat): Teázás nélkül is?
én (egyre jobban nyomja a fekete előadásom): Parol…
Tincuţa (elkapom a kalapomat): Vége talán!
(Nekem, miután meg kellett engednem magam, összezúzva zuhanok le.)
Fia: Asszony Potropopesco.
(Mandica pirosra vált, Tincuta a padlizsánra, én sárgára. Madam Miţa Potropopesco jelenik meg, szépségében és WC-jében csodálatos, mint mindig, kék csendőrsapkát visel. A három hölgy nagyon szeretettel csókolózik.)
Megvesztegetés: Kint fagy, mester, nem tudsz ötletet adni ... Ha egész éjjel így tartotta, a nemi erőszak!
Én: Nem hiszem ... beszéltem bérlőkkel ...
Megvesztegetés: Szeretném! Potropopescu-m ma nem írt nekem?
megbízás (MITI): Tegnap este voltál…
Tincuţa (Măndichii): Fogd be a szád ! Hadd kérdezzem meg. (MITI:) Tegnap este a cirkuszba mentél, Madame Potropopesco?
Tincuta: Fogd be! (MITI:) egy?
én (Eszközök-I): Hölgyeim, én…
megbízás (megakadályozza, hogy lassan levegyem a kalapomat) Tocma a híd? (Megnyomja a csengő gombot.)
Tincuta: És sok ember volt a cirkuszban?
megbízás (hívás kiterjesztve): Milyen marhaszolgák!
Mandica: Nem hívtalak: az a dolgod, hogy az ajtóban maradj; hol van Roza fenevadja? Mi van a teával? ?
Tincuţa (MITI): Ő volt az egyik ismerős?
Megvesztegetés: Már senki ... Costandineasca, Dumitreasca, Vasileasca, Georgeasca, Ogretinencile volt…
Mandica: Mit csinálsz azzal a teával?
Mandica: Nos, miért a fenébe nem hozod el egyszer?
Mandica: Akkor miért nem mondod, hülye!
(Rosa motyogva távozik.)
Mandica: Ne motyogj, szemtelen!
(Ez idő alatt asszony Tincuţa POPESCO néma verés a bal tenyerén késgyöngy faragó levelezéssel, míg Potropopesco asszony tükör pokolnak és göndör lázadó homloknak tartotta magát, aki rendesen ülni akar Madame Piscopesco nyugodt mozdulattal meghív minket a nagy teázóba, egy gyönyörű szamovárt és egy ezüst szolgálatot gróf koronával az EP monogramja felett - Esméralde Piscopesco.)
Tincuţa (MITI): Egyébként nem árultad el, ki van még a cirkuszban.
Megvesztegetés: Igen, mondtam ... Ogretinencile ...
Tincuta: Nem ... Férfiak között
(Gyorsan kisétálok a nappaliból és leveszem a kalapomat.)
én (feltartva a kalapomat és jól): Igen.
Megvesztegetés: mitikus?… Nem tudom, melyik mitikus…
Tincuţa: Lefterescu!… Hadnagy!
én (teával grillezve, Mandicának): Bocs, muszáj
Mita (nagyon vidáman nevetve Tincutának): A! Lefterescu! Mitikus a tiéd
Tincuta: Tisztelettel, szemtelen!
(Én, elejtve a pohár teát, odateszem Madame Piscopesco-t, félretolom a fiút, és egy pillanat alatt az udvaron vagyok. A kapuban találkozom a bátor Lefterescuval.)
Mitikus: At öt óra, Mrs. Piscopesco.