Japán; Kávé varázslat; Miért fizet Kentaro Maruyama több száz dollárt a kávéért; Murnauer
A jó kávé megéri a pénzt. De költenél több száz dollárt egy font zöld kávéra? Kentaro Maruyama pontosan ezt csinálja.A Maruyama Coffee japán pörkölője számára a minőség nem tárgyalás kérdése, hanem abszolút elengedhetetlen. 28 éve szenvedélyesen rajong a kávéért, megfertőzte vele honfitársait, és ma már rendszeres zsűritag minden Kiválósági Kupán (CoE), hogy kiválassza a világ legjobb kávéit egy országban. Innen minden alkalommal kávét visz Japánba olyan árakon, amelyek miatt a fülünk megingott. Elmagyarázta nekünk, hogy ez miért olyan fontos számára, hogyan változik a kávékultúra Japánban és miért néha kissé mérges, amikor a kávéra mosolyognak.
Amikor pörkölőként kezdte karrierjét, egyszer azt mondta, hogy a kávé pörkölésében van valami varázslatos és művészi dolog. Ez abból a hagyományos elismerő magatartásból fakad, amelyet állítólag a japánok vallanak, amikor ünnepélyesen készítenek ételeket és italokat, például sushit vagy teát, vagy személyesen ez a szenvedélyed?
Kentaro: Szerintem mindkettő. Mi japánok néha túl komolyan vesszük a dolgokat, ez bennünk van. Igyekszünk a mindennapi dolgokat, még a házimunkát is szellemi tevékenységre emelni, és rituálékká alakítani. Úgy gondolom, hogy a japán kultúra sok mindent mélységesen megbecsül. Ez meghatározza azt is, hogyan alakul a hozzáállásom a pörkölés és a kávéfogyasztás terén, és az ilyen emberek.
Japán jobban ismert teaivókról, mint kávéfogyasztókról. Ez a klisés fiókba tartozik, vagy még mindig úgy érzi, hogy van némi munkája azért, hogy a kávé bekerüljön a japán szívbe?
Kentaro: 20 évvel ezelőtt a kávé valóban egzotikus ital volt Japánban. Ez azt jelenti, hogy még mindig éreztem, amikor több évig a pörköléssel foglalkoztam. Például, még mindig emlékszem, hogy gyermekkoromban mindig iszogattam a családommal, reggeli, ebéd és vacsora után. Manapság annyi ember iszik kávét nap mint nap, hogy a japánok örök teát fogyasztó képe már nem igaz. Különösen a fiatalabb generációnál látom. Tehát sok minden megváltozott. Ezért nincs többé problémám a kávé bevezetésével a japán piacon.
Sokat jársz a világon. Mit mondana, mi a különbség abban, hogy mi fontos a japánok számára a kávé szempontjából a többi kávékultúrához képest?
Kentaro: Tehát általában vannak könnyebb sültek Japánban. Általánosságban azonban az, amit már mondtam, érvényes: a japánok hajlamosak nagyon komolyan venni a dolgokat, és lelki csuklyát tesznek rájuk. Pl. Teát főzni. Megfelelő ünnepségre emelték, és valami értékes és esztétikus lett. A hétköznapi emberek számára, és különösen a mindennapi életben, ez gyakran nem valósítható meg. Tehát van ebben a hozzáállásban valami jó és rossz: értéket tulajdonítunk a dolgoknak, ami néha túl bonyolulttá teszi a mindennapokat. De mi, japánok éppen ezzel a hozzáállással tettük egyedivé a kávékultúránkat. Az emberek nem kávézókba mennek a süteményért. Japánban vannak olyan kávéházak, amelyek törődnek a kávéval, és ezért mennek oda az emberek.
Pályafutásod egy bizonyos pontján elkezdtél érdeklődni az CoE kávé iránt, és a bíráló bizottság jól ismert részévé váltál. Milyen szerepet játszik az CoE az Ön és általában a japán kávépiac számára?
Kentaro: Az Európa Tanács nagyon fontos tényező a kávé üzletemben, mert ez a verseny eligazodást nyújt a minőségi kritériumok színvonalában. Ügyvezető igazgatóként a világ minden ereje megvan arra, hogy saját kritériumait létrehozza. De az ET szabványt állítottam be vállalkozásom mércéjeként.
Több száz dollárt költenek egy font zöld kávéra, amelyet az ET-n választottak. Tényleg megéri-e?
Kentaro: Igen, igen, mert ennek a magas színvonalnak a betartása valóban segített nekünk. És emellett mi japánok szeretjük az aukciókat és a versenyeket, így nem állhatok ki. Ismerjük az ilyen formátumokat, ezért gondolom, hogy a CoE kávé is fontos a japán piac számára.
Egyszer azt mondtad, hogy dühös vagy és bántottál, mert a növekvő érdeklődés ellenére a kávékereskedelem még mindig meglehetősen alacsony hírnevű, és érzed a felelősségedet. Úgy hangzik, mintha küldetésbe vennéd magad ...
Kentaro: Most tíz üzletem van Japánban, beleértve Tokiót is. Néha, igen, kissé dühös vagyok, de természetesen megértem, hogy más embereknek más a hozzáállásuk. A kávé számomra valami csodálatos, de aligha gondolkodik valaki a kávéban, főleg nem 24 órán át és olyan intenzíven, mint én. Tehát úgy gondolom, hogy jó, ha az emberek törődnek és megértik, hogy a jó kávé és a jó kávészellem időt és energiát igényel. Szóval igen, néha mérges vagyok, de nem rohanok ezen változtatni, ezt lassan veszem.
Sokat utazol. Vannak olyan pillanatok vagy emlékek, amelyek jobban mozgatnak, mint mások?
Kentaro: Fontos számomra minden gazdaságlátogatás és minden beszélgetés a termelőkkel. A kávé mögött mindig egy kávécsalád áll, amely mindent megad és kiváló munkát végez. Ezért minden pillanat értékes pillanat, és minden alkalommal élvezem ezt az időt.
Végül a „legfontosabb” kérdés: hogyan iszik inkább a kávét?