Karácsonykor a televíziós mesék még mindig népszerűek a Prágai Nemzetközi Rádióban
Karácsonykor a televíziós mesék mindig slágerek
Oszd meg a közösségi médiában
Hangfelvétel az interneten
Ez változatlan rituálé karácsony körül. Minden évben a csehek továbbra is a televízió körül gyülekeznek, hogy megnézzék az „pohádky” -t, azokat a forgatott meséket, akiket kicsik és nagyok szeretnek. Ha ez a jelenség karácsonykor nyilvánvaló, a mese cseh szenvedélye általánosabb. Fiatal korban kezdődik, a hagyományos mesék olvasásával, és évek múlva, idős korig csökken e filmek által, amelyeket e mesék vagy eredetik ihlettek. Röviden, amikor Franciaországban karácsonykor a cseh Csehországban található De Funès, Belmondo vagy Bourvil jó öreg családi vígjátékaival együtt nevetünk, gyermekkorunk hangulatába merülünk együtt, mesét nézve, egyedül vagy együtt.
Az "pohádkys" egyedülálló jelenség, és az a karácsonyi rituálé is, amelyet a családdal együtt a tévében akarnak nézni, ugyanúgy, mint a sült pontyon alapuló szilveszteri vacsora és a fenyő alatti ajándékok. A főként a kommunizmus idején, de 1989 óta készült mesék hatalmas produkciója közepette felbukkan egy film: Ez a három dió Hamupipőke számára, a Grimm testvérek híres meséjének cseh változata. Ez az 1973-as német-csehszlovák koprodukció továbbra is a csehek egyik kedvenc filmje, és még egy kis sikert is elért Franciaországban, ahol a hetvenes évektől kezdve többször is sugározták a televízióban.
Egy több mint meggyőző Libuše Šafránková szolgálta őt a híressé vált szerepben, ez a cseh változat egy versekkel teli adaptáció, melyben egy okos és huncut Hamupipőke szerepel, messze Walt Disney Marshmallow Hamupipőjétől vagy a Grimm testvérek kissé goromba változatától. (ki nem összerezzent a félelemtől, amikor azt olvasta, hogy gonosz nővérei levágták a lábujjaikat, hogy felvehessék a híres papucsot?).
A két hercegnői ruhán kívül a huncut és bátor Popelka valóban ő maga a fiatal vadászruhájában, ugyanolyan kényelmesen üldözi a sólymot, mint ahogy az erdőben találja az utat, és meghiúsítja a herceg próbálkozásait. Emellett a herceget, bármennyire csinos szívvel, inkább duncsként mutatják be, jobban érdekli a ló és a vadászat, mint a tanulmányok. És remélhetőleg az a szeretet, amelyet Popelka felkeltett, végül éretté teszi ...
Minden országban megvannak a mesék, a mesemondók vagy a mesegyűjtők. Franciaországban van Charles Perrault, Németországban a Grimm testvérek, Dániában Andersen. Csehországban a legnagyobb írók is ragaszkodtak hozzá. De mindenekelőtt a műfaj feltétel nélküli népszerűsége kezdettől fogva a nemzetiségek 19. századi ébredésének egy nagyon sajátos aspektusához kapcsolódik, amire Michal Procházka filmkritikus néhány évvel ezelőtt emlékeztetett:
„Ez a cseh kultúra hagyományának része. Amikor visszatérünk az időben a 19. századi nemzeti reneszánsz mozgalom idejébe, felfedezzük, hogy a cseh írók, e mozgalom személyiségei faluról falura jártak, hogy meséket gyűjtsenek a szóbeli irodalom örökségéből. Az írók valamilyen módon megpróbálták "megvigasztalni" a nehéz időszakban lévő cseh nemzetet. Ez a cseh nyelv és kultúra védelmének egyik módja volt, mert a hivatalos kultúra és nyelv német volt. "