Megerőszakolták, elűzték, elűzték Umoja asszonyait
Megerőszakolták, elűzték, elűzték: az umojai nők
Most lemészároljuk magunkat, és úgy eszünk, mint a férfiak.
Este lett, és nagy dolgok készülnek a faluban: Napeit, a kecskét lemészárolják. A nők havonta egyszer ilyen lakomával kedveskednek. A faluban egy nagy akácfa, Margaret, Rebecca, Paulina és a többi nő szétterített egy alaplapként összetűzött olajlapot. Napei halála három percet vesz igénybe. A torkából vér szivárog, és kiszáradt palacktököt fut össze. Minden húsdarab értékes. A nők egy hatalmas fazékba tették, lekuporodtak és egész este falatoztak rajta.
Korábban férjükkel csak a maradványokra volt joguk. Most azt eszik, ami az övék. Az egyik nő tornyosul a többiek felett, zömök, a Samburu nőkre jellemző gyöngykarikák védőpajzsként hevernek a mellkasán. Rebecca Lolosoli, az egyetlen afrikai nőfalu, Umoja alapítója. Azt mondja: "A férfiak csak belső ételeket adtak nekünk enni. Most levágjuk magunkat, és úgy eszünk, mint a férfiak." Aztán kissé zavarban nevet. - Nekünk még mindig furcsának tűnik néha.
Az Umoja szuahéli nyelven "egységet" jelent, és az itt élő mintegy 50 nő közül sokan hosszú ideig először tapasztalják meg az egységet. Umoja provokáció Afrikában. Az életed is. Azért alapították falukat, mert férjük vagy a környékbeli férfiak erőszakolták meg őket, beleértve az ENSZ brit katonáit is, akiknek kiképzőtáborai nem voltak messze Umojától. Menekültek az erőszak elől a családjukba, a kényszerházasságból vagy a nemi szervek megcsonkítása elől; és mivel már nem akarták elfogadni, hogy nőnek lenni Afrikában azt jelenti, hogy nincs más választásunk.
Rebecca Lolosoli ott ül, szinte elnyeli a sötétség, csak ki lehet deríteni a homlokán lévő göndör fürtök porát. Elmondja, hogyan kezdődött az egész: az 1990-es évek elején elmenekült a faluból, amikor a férfiak baltával fenyegették meg. A saját férje aznap nem volt otthon. Rebecca többször fellázadt a samururu férfiak uralma ellen a nők felett, lázadónak tartották, a férfiaknak ez nem tetszett; a samburu nomád nép, a férfiak harcosok, akik hagyományosan feleségeiket tulajdonuknak tekintik. Kórházba verték Rebeccát. Amikor megkérte férjét, hogy álljon bosszút a támadásért, az csak vállat vont. Rebecca otthagyta. Az a nap emléke hegként rejtőzik a gyöngyös fejpánt alatt.
Olyan helyet kerestünk, ahol végre békén hagynak minket.
Szökése során hasonló sorsú samburu nőkkel találkozott. Rövid idő után, már 15 évesek voltak, vadonban táboroztak, vagy jóindulatú embereknél szálltak meg. Megpróbáltak zöldségekkel kereskedni, hogy saját pénzt keressenek, de alig akart valaki vásárolni tőlük. Ezekkel a nőkkel nem. Aki nem hallgatott el a férfiak erőszakáról. Az afrikai nők már korán megtanulják, hogy a szexuális bűncselekményekről való beszélgetés azt jelenti, hogy kizárják magukat a közösségből - mások szemében az erőszakos nők saját hibájukból állnak. "Kettős áldozatok vagyunk" - mondja Rebecca. "A közösség elutasít minket, mert a családunk elűz minket. Szennyezettnek számítanak." A becsület számít, nem a nő.
Minden itt élő nő átélte ezeket az élményeket. Másnap reggel élénk színű ruhában ülnek tehéntrágya kunyhóik előtt, 48 ablak nélküli lakás a poros vörös homokban. A falu körülbelül 350 kilométerre fekszik Nairobitól, a szavanna közepén, a Samburu Nemzeti Park szélén. Az ágy kecskebőr a földön, a szekrény kartondoboz, a konyha műanyag zacskó. Valami más teszi gazdaggá a nőket Umojában. A szabadságod.
"Olyan helyet kerestünk, ahol végre békén hagyhatnak minket" - mondja Rebecca. Elmondja, hogyan járt többször a régió adminisztrátoránál, hogy meggyőzze a nőfaluról, végül megkapta a kenyai Kulturális és Szociális Minisztérium jóváhagyását. Az első karókon hajtottak, az első tetőt letakarták a földön, amely csak nekik volt. Minden nő, aki a faluba érkezik, hat kecskét és egy kecskét kap. Az első fiatal állatok visszamennek a közösségbe. "A legtöbb lány tizenkét éves korában házasodik. Akkor fontos vagy, mert apád tehenet kap érted" - mondja egy fiatal nő. Leguggol a kunyhója előtt. - Eladsz egy lányt, és állatokhoz jutsz.
A gazdálkodás mellett a nők pénzt keresnek hímzéssel. Három vagy négy napra van szükségük az egyik, egy kiló tömegű csaphoz. 20–40 eurót vesznek érte, ami több, mint a Samburu Nemzeti Park páholyaiban található ajándékboltok díja. Ha egy láncot eladnak, a jövedelem egynegyede a közösségi alapba kerül, a többit megtarthatják maguknak.
Annyira szégyelltem utána.
A közös bevételek és kiadások pénztárkönyvben vannak, a számokat vadul firkálják bele. A kukoricát, babot és cukrot a falu kincstárából vásárolják a nyolc kilométerre található Archer's Postban. Az umojai nők szinte minden nap ott intézik a dolgaikat. Az oda vezető úton még mindig férfiak sértik őket. Menj innen, mondják. És: szégyenteljes dolgokat tettél. A helyi egészségügyi hatóságok és nem kormányzati szervezetek becslései szerint évente legfeljebb 16 000 kenyai nőt erőszakolnak meg. A kenyai nők legalább fele 15 éves kora óta tapasztalt erőszakot, gyakran egyedül kint tartózkodva, kecsketerelés, vízhozás vagy fagyűjtés útján. Az umojai nők csaknem háromnegyedét erőszakolták meg amerikai katonák.
A harmincas évei végén járó Paulinához hasonlóan ő sem szeret visszamenni arra a napokra, néhány évvel ezelőtt, amikor otthagyta kunyhóját tűzifát gyűjteni. Hirtelen két katonaruhás férfi állt előtte, eltakarták a száját és a földre dobták. "Utána annyira szégyelltem" - mondja Paulina, fejét a kezébe temetve. Bízott egy barátjában. Egy nő megértette, remélte. De tovább mesélte, és néhány óra múlva Paulina férje elkergette. "Azt kiáltotta:" A fehér ember megfertőzött téged AIDS-szel. " Csak a lánya tudta megragadni Paulinát és magával vinni.
2006 májusában a kenyai kormány törvényt fogadott el a szexuális erőszak ellen. Noha a nemi erőszak és a bántalmazás szigorúbb büntetéseit tartalmazza, a házastársi nemi erőszak és a nők szexuális megcsonkítása továbbra is mentes a büntetéstől. A kenyai nőjogászok szövetségének vizsgálata azt mutatta, hogy még a jogi szöveget sem terjesztették az ország távoli területeinek bíróságaihoz és rendőrségéhez.
Mi legyen ebből, ha az elkövetők kikérdezik az elkövetőket?
Umoja távoli, de Rebecca fáradhatatlanul elősegíti; kongresszusokon New York-ban vagy a World Social Forum nairobiban. Híressé tette a falut, többek között Angliában is, ahol Martyn Day londoni emberi jogi ügyvéd tudomást szerzett honfitársai által elkövetett visszaélésekről. Nem hiszi, hogy a nyomozása bármit is hozna. "Mi ennek az eredménye - kérdezi a nő -, ha az elkövetők kikérdezik az elkövetőket?" A férfiak haragja Umoja erős női ellen még mindig megszakad rajtuk. A nők csak azért készítik el történetüket, hogy szánalmat keltsenek - állítják. Másokat a férjük küldött el, hogy a faluban etessék őket. Falujuk védelme érdekében az asszonyok tüskebokrokból építettek egy kerítést, "mert a férfiak hébe-hóba felkúsznak éjszaka" - mondja Rebecca. - Betörnek kunyhóinkba, vagy lesben állnak előttük. Az asszonyok védettségül állítják fel fiaikat. Egyikük a 26 éves Mohammed, napközben a falun kívül él, este őrizetben van. Azt mondja, nem akarja, hogy a nőkkel rosszul bánjanak. "Kell lennie más időpontoknak, apáinknak is. Elűzték anyáinkat, és ezért vagyok most itt."
Mosás napja van. Az asszonyok az Uaso folyó partján dörzsölik a ruháikat. Vigyázni kell a krokodilok miatt. A megfelelő pillanatban ruhájukba ugranak a barna húslevesbe, megmossák rövidre nyírt fejüket, vizesen csobbannak. Ritkán beszélnek arról, hogy mi történt velük. Akik érdeklődnek, csendet aratnak. Nem beszélni róla - ők internalizálták. "Bármit is tettek az egyes egyénekkel - mondja Rebecca -, megpróbálunk nevetni rajta és enyhíteni."
Időközben más törzsekből származó nők is összegyűltek a faluban, mások megint elmentek. Mert újra meg akarták próbálni a férjükkel vagy mással. Öt női csoportot alapítottak az északi kenyai Samburu kerületben, mindegyikük függetlenné akar válni - mikrohitelekkel vagy falusi nők iskoláival.
Kényelmesen élek férfiak nélkül.
"Férfiak nélkül élni nem nehéz, de nehéz együtt élni velük" - mondja Margaret. Kezdettől fogva a faluban járt, két gyermekével jött ide, és Rebecca Lolosoli jobbkeze. "Mindig gúnyolódnak. Kényelmesen élek férfiak nélkül. Nincs ellenőrzés, nincs vád, senki nem üthet minket állandóan. Boldogok vagyunk."
A kunyhók tetőrepedéseiből sűrű füst hullámzik, belül a nők tüzet kavarnak, és nem jönnek elő, amikor fanyar füst száll körülöttük. Kunyhó a kunyhó mellett, párás tetők a sivatagi homokban. Njekiyo újdonság Umoja számára, azt mondja, hogy egy idős férfihoz készül feleségül menekülni, és elmenekült, hogy megmentse magát apja veréseitől. Damaris mellette ül, azt mondja, hogy annak a férfinak volt a második felesége, akinek az első feleségének nem lehetett gyermeke. Amikor Damarisznak két gyermeke született, kínzni kezdte őket. "Hallottam erről a faluról, két gyermekemmel kezdtem járni. Az emberek elkerültek minket, mert féltek, hogy átkozottak vagyunk. Boldog voltam, amikor ideértem."
Több mint 30 gyerek él Umojában, a falu szélén lévő iskolába járnak, erre a pénzt nemzetközi adományozók adják, amelyek egy részét a kormány gyűjtötte össze. A falakon olyan táblák vannak, amelyek képeken megmagyarázzák, mely eszközök szükségesek a mezőgazdasághoz, és hogy apa, anya és gyerekek egy családhoz tartoznak. Az iskolai könyvek másod- és harmadszoros adományok, és a szomszédos falvak anyái most is Umojába küldik gyermekeiket, három hónapig egy eurót kell fizetniük.
Az Umoja kozmosz gondosan átgondolt. Vannak tervek: a falunak növekednie kell. Még több embernek kellene idejönnie. Turisták, akik eddig a Samburu Nemzeti Park felé tartottak; Az umojai nők bungalókat építenek nekik a folyón. További kunyhókat és éttermet terveznek. Az „Afrikai Vadvédelmi Alapítvány” által küldött pár férfi jelenleg egy kis múzeumot készít elő, amelyben a nők a Samburu hagyományt szeretnék bemutatni. A férfiak bármikor jöhetnek dolgozni. De szeretnél újra férfival élni? - Nem - mondja Margaret, nevetnie kell. "Soha többé" - mondja Paulina is. "Minden nő szabadon kimenhet a szabadba, és van barátja" - mondja Rebecca: "Nem akarjuk megtiltani az életünket." De senki sem akar egy férfi tulajdon lenni.