Miről taníthatnak minket a különböző kultúrák; unalom BBC News Afrika
Fotóhitel, Reuters/Alamy
Nigeriens tea körül gyűlt össze.
Nigerben a fiatal férfiak ellensúlyozzák az "unalom súlyát" azáltal, hogy együtt fogyasztanak teát. Számukra jobb itt és most élni, és élvezni a közvetlen jövőt.
Tucatnyi fiatal férfi vár, néhányan kártyáznak vagy beszélgetnek a tűz körül. Niger bármely utcájának jelenete az elmúlt három évtizedben.
Közülük az egyik, a "tea ember", egy kis fémforralóra vár a forró szénen.
Felelős csoportja porított zöld tea, közismert nevén "fada" elkészítésének hosszú és fáradságos folyamatáért. Ez az oka annak, hogy összejöttek. A férfiak nevet adnak "fada" -juknak, amelyet gyakran festenek a falra, amelyen találkoznak, valamint a teáskannák falfestményeire.
Azok a nevek, amelyeket maguk választanak, beszélhetnek azokról a reményekről és törekvésekről, amelyeket az emberek a jövőjük iránt éreznek. Olyan nevek, mint "Money Kash", "Nászút" vagy "Brooklyn Boys".
Mások szégyellik tagjaikat ("Top Star Boys"), vagy megismétlik vallásosságukat ("Imani" [hit]). Néhányat - mint például a "Boss Karate" - a közös érdekek szerint neveznek meg.
Néhányan a férfiak előtt álló kihívásokról beszélnek: a fada-t "MDR" -nek hívják, ami azt jelenti, hogy "enni-aludni-újrakezdeni"; egy másik a "Munkanélküliek Nemzetközi Nemzetisége".
Photo credit, arabEye FZ LLC/Alamy
A teára várás segít a munkanélküli férfiak csoportjainak megbirkózni az unalommal.
Az 1990-es években a hallgatói csoportok gyűlni kezdtek az utcákon, hogy tiltakozzanak a kormány ellen és politikai reformokat követeljenek.
Nagyon gyorsan ezek a csoportok hasznosnak bizonyultak a hírek megosztásában, a véleménycserében és a kapcsolatok kialakításában. A tea természetes kiegészítő volt.
A "fadák" politikai motivációja az elkövetkező három évtizedben lassan elhalványult, egyfajta néma tiltakozás váltotta fel - unatkozó emberek tiltakozása egy küzdő gazdaságú országban.
Ha a férfiak az utcákon gyűlnek össze a vízforraló körül, nem pedig bent, a férfiak vizuálisan jelzik a nemzet egészségét.
Várják, amíg a vízforraló megméri a hőmérsékletét, és javul a jövőjük.
"[A fiatal nigeriek szerint]" zaman kashin wando ", amely szó szerint azt jelenti, hogy" a nadrágot megölő munkamenet ".
Ez egy olyan kifejezés, amely leírja a csendet, amelyet az ember érez, amikor jövője szünetel.
A Hausa nagyon metaforikus nyelv; "megölni valójában itt azt jelenti, hogy" felhasználni "- mondta Adeline Masquelier, a Louisiana-i Tulane Egyetem kulturális antropológia professzora.
Ez arra a tényre utal, hogy az összes ébrenléti időszakban elvégzett foglalkozás megkopja a nadrág azon részeit, amelyeken ülnek.
A fiatal férfiak "masu kasin wando" -nak nevezik magukat ("akik elkoptatták a nadrágjukat").
Törekvéseik meglehetősen hétköznapiak: munkát találni, megházasodni vagy akár háztartást alapítani.
Az egyik a másikhoz vezet; a házasság nem valószínű, ha a fiatal férfinak nincs támogatási eszköze.
Ha kevés a munka, az egyetlen alternatíva a várakozás. Az akadémikusok "várakozásnak" nevezik a felnőttkor elvesztegetett idejét Nigerben és más helyeken, például Indiában.
Ezek a munkanélküli fiatalok nem teljes jogú felnőttek. Ehelyett unatkoznak, és elakadt a kétségbeesés, lehetővé téve számukra, hogy teával töltsék az idejüket.
Photo credit, arabEye FZ LLC/Alamy
Nigerben a fadák neve fiatal férfiak reményeit és törekvéseit kelti
Miért unatkozunk
Lisa Feldman Barrett, az Északkeleti Egyetem pszichológia professzora "Hogyan alakulnak ki az érzelmek" című könyvében kifejti, hogy az érzelmek nem egyetemesek - a félelemnek, a boldogságnak vagy a dühnek egyetlen tapasztalata sincs.
Inkább az érzelmeket alakítja kulturális és társadalmi hátterünk, és néha azok a szavak, amelyekkel leírjuk őket.
A nyelvünk által bevezetett finom különbségek miatt az érzelmek érzékelésében nem triviális, hogy a francia ennui - ennui szó kreatív apátiát vált ki, míg a német - langeweile, a "hosszú" és az "idő" összetétele - szó szerinti.
Az orosz ajkú országokban az unalom a "szkuka", egy névtani szó a csirke hangjára. Van még "kukovat", az orosz "kakukk" szó, ami "időpazarlást" jelent.
Az emberek a körülöttük lévő dolgokból merítenek ihletet szavak megtalálásához.
Úgy tűnik, hogy Langeweile néhány évtizeddel megelőzte az angol "unalmat", amely a 19. század elején lépett használatba.
Ez időszerű, mert egyes történészek szerint az unalom ekkor még nem létezett - legalábbis nem abban az értelemben, ahogy tudjuk.
Ahhoz, hogy unatkozzon, okod kellett az unalomra, és tisztában kellett lenned az idővel. A munkásosztályok számára ez nem jelentett problémát.
Mindig volt tennivaló, és a szigorú menetrend betartása nem volt túl megterhelő. Bizonyos munkákat a legjobban reggel végezhettek el, de nem kellett részletezni.