012; Ingadozások mézkar
Egy idős hesseni hölgy története
Valahányszor becsukom tanácsteremem ajtaját Ms. Sanders mögött, intenzív szomorúság terjed el bennem. Ma is ugyanaz a helyzet, és először mélyet kell lélegeznem, hogy újra beszélhessek. Ólomnehézség nehezedik rám, bár most nevettem kollégáimmal kávé mellett.
Ms. Sanders 79 éves, és körülbelül három éve a betegem. Nem tudja elrejteni, hogy Hessian-ból származik, mert nagyon jól beszél ezen a dialektuson.
Amikor először találkoztunk, azt mondta nekem, hogy nem teljesen önként költözött Hamburgba. Sok éve itt élő gyermekeit követte. A fia egyértelművé tette számára, hogy nem tud vigyázni rá, ha rosszabbodik, és még mindig messze lakik tőle.
Gyakran látom, hogy a betegek mesélnek az életükről. A betegség ekkor úgy tűnik, háttérbe szorult. Nekem örömet és bánatot mondanak, de nem ugyanolyan mértékben. A szomorúság, a harag és a kétségbeesés gyakrabban kerül napvilágra, mint az öröm és a boldogság. De különösen azoknál a betegeknél, akiket már régóta ismerek, élvezhetem a gyönyörű eseményeket - és nehéz órákban szenvednem kell.
Mrs. Sanders keveset mesélt az életéről, amikor először találkoztunk. De megmutatta gondosan vezetett diabéteszes naplóját. Első pillantásra nagyon erős vércukor-ingadozás volt látható. A variációs tartomány az enyhe hipoglikémia és a legfeljebb 400 mg/dl értékek között van. Számomra teljesen világos volt, hogy mi lehet az oka.
Az olyan technikai problémák, mint a hibás inzulin toll, a hibás vércukorszintmérő vagy a nagyon változó étrend, gyorsan kizárhatók.
Az ilyen vércukorszint-ingadozások másik oka lehet az a terület, ahol a beteg az inzulint injektálja. Ha egy bőrfelületet különösen gyakran vagy akár kizárólag használnak, akkor a bőr alatti zsírszövet megváltozik. Az inzulint csak nagy változékonysággal szívja fel a szervezet. Ennek eredménye a vércukor erős, kiszámíthatatlan ingadozása.
Mrs. Sanders esetében azonban ez a probléma sem létezett. Minden injekcióval megváltoztatta az injekció beadásának helyét. A bőr megállapításai normálisak voltak. A vércukorszint ingadozása eleinte rejtély maradt.
De valami megváltozott a hónapok során. Mrs. Sanders többet mesélt az életéről. Ettől kezdve ez a súlyos szomorúság eljutott a tanácsadó szobámba, amely azóta is vele kíséri a kinevezéseimet.
Mrs. Sanders utalt arra a súlyos csalódásra, hogy Hamburgba költözése neki való. Barátjait a hesseni szülőföldön hagyta, és azt remélte, hogy északra talál helyettesítőt, kapcsolatba lépve gyermekeivel és unokáival. Ez a remény súlyos csalódást okozott. Mert gyerekek és unokák élték saját életüket. A nagymamával alig voltak kapcsolataik.
Ha azonban Mrs. Sanders ünnepnapokon vagy születésnapokon volt a családjával, akkor a következő találkozónkon a szokásosnál sokkal boldogabb volt. Számomra úgy tűnt, hogy reménykedve nézett a jövőbe is.
De a következő rossz hangulat nem sokára várt. Úgy gondoltam, hogy a hangulat vagy a vércukorszint ingadozása a betegem sajátossága. Számomra nem tűntek változékonynak.
A benyomásom erősödött, amikor Mrs. Sanders más módon ingadozni kezdett.
December elején, kedden volt, amikor Mrs. Sanders több súlyos zúzódással az arcán jött az irodámba. Valójában ez volt az egyik cukorbetegség-ellenőrzési megbeszélésünk, de beszélgetésünk azonnal a jól látható sérülésekre irányult.
Mi történt? Mrs. Sanders nem tudta megmagyarázni magának, de hirtelen imbolyogni kezdett alatta a föld. Nem tudott tovább állni a lábán. A lakásában rosszul esett, és azonnal kórházba szállították. Ott megröntgenezték, és szerencsére nem tört el semmit.
Amikor a cukorbetegek elesnek, diabetológusként gondolok először az alacsony vércukorszintre, mint okra. A gondolkodásom itt van kikövezve. Sok betegem tapasztalata alapján. Számos hipoglikémiával járó balesetről kaptam már jelentést. Néha súlyos sérülések következtében.
Ugyanez volt Mrs. Sandersszel is. Csak egy rövid lépés volt a leeséstől a hipoglikémia gondolkodásáig.
Ebben az esetben nem volt igaz. Ms. Sanders néhány perccel az esés előtt megmérte a vércukorszintjét, és már jócskán kilépett a hipoglikémia veszélyzónájából. És a hamburgi tűzoltóság mentői, akik pár perccel az esés után érkeztek, szintén tesztelték a vércukorszintet. Hipoglikémiára sem volt bizonyítékuk.
A következő alkalommal Mrs. Sanders folyamatosan számolt be nekem az esésekről. Legtöbbször könnyedén távoztak, és a nő néhány sérülésen kívül soha nem szenvedett súlyos sérüléseket.
De az esések egyre gyakoribbá váltak, és egy ponton a gyakorlatban ilyen esésnek kellett tanúi lennünk. Mrs. Sanders, aki mindig egyedül jött a megbeszéléseimre, egy orvosi asszisztens kíséretében sétált a folyosón, amikor hirtelen összeomlott. Ébren volt és reagál, de kollégám karjaiba süllyedt, aki hagyta, hogy óvatosan lecsússzon a padlóra. Amikor odaértem, már mértük a vérnyomást és a vércukrot. Mindkettő teljesen normális volt.
Mi történt? Nem volt magyarázatom. Mrs. Sanders hosszú pihenés és egy csésze kávé után sem tudott a saját lábán állni. Mentőt hívtunk, hogy a közeli klinikára vigyék őket.
Mint korábban több kórházi tartózkodás esetén, Mrs. Sanders furcsa összeomlásának oka sem volt megtalálható. Néhány nap múlva hazaengedték.
Szinte mindenki szédült valamikor. A szédülés röpke tünet, és éppen ezért nehéz felfogni. Többnyire ártalmatlan és magától eltűnik.
A gyakoribb szédülésben szenvedő betegeknek olyan állapotuk van, amely hirtelen, kiszámíthatatlanul és csak alkalmanként jelentkezik. A belső vagy külső eseményekkel való kapcsolat általában nem ismerhető fel. A bosszúság és a betegség szenvedése fokozódik. Akkor a betegnek és az orvosnak kell elviselnie egy ilyen helyzetet.
Pontosan ettől tartottam Mrs. Sanders-szel. De ugyanolyan váratlanul, amikor szédülés és összeomlás következett be, ők is eltűntek.
Néhány találkozóra szükségem volt, hogy észrevegyem, valami más változott az összeomlás óta. Mrs. Sanders mindig velem jött a megbeszéléseimre. Néha a fiú jött vele, néha a menye. Megtudtam, hogy a megbeszéléseken kívül gyermekeim és unokáim vigyáztak a betegemre, és segíteniük kellett a mindennapi életben.
Talán nem olyan titokzatos erők által, a szédülés jött és ment Mrs. Sandersszel. A vércukorszint ingadozása nála és nálam maradt.