Dupla portré - Új német terület - Média
Aktuális hírek a Süddeutsche Zeitung-ban
Irányítópult
gazdaság
München
Kultúra
társadalom
Tudás
Dupla portré: Új német terület
Két újságírónak el kell hagynia a hazáját. Az egyik a médiában talál munkát, a másik nem. Mindkettő sokat feladott - de sokat is nyert.
Vörös vonalat lépett át. Meera Jamal tudja ezt. De ez a munkájuk. Kritikusan feltenni a kérdést, feltárni a sérelmeket, ragaszkodni egy témához, leírni azt, ami nem mindenkinek tetszik. Jamal (34) újságíró, aki szenvedélyesen foglalkozik hivatásával. A cikkek kutatása és az újságba kerülése szerinte "valamiféle függőség" volt. De már nem folytathatja munkáját. Szenvedélye veszélybe sodorta az életét.
Meera Jamal prostituáltakról, bántalmazott gyermekekről és korrupcióról írt hazájában, Pakisztánban. Egy olyan országban, ahol sok a probléma, és nem érdekli a nyílt megbeszélés, ez már kockázatot jelent. Különösen egy nő számára. Az általa megtört tabu azonban egy másik témához kapcsolódik: Jamal meglátogatta a rangos újságot Hajnal vallási iskola (madrasa). És megsemmisítő ítélet született: a gyerekeket megverik, egész nap csak fejből tanulják a Koránt, nem szabad nevetni és játszani. "A gyerekeket ott robotnak nevelik" - mondja Jamal. Hasonló módon írta le.
Ezután fenyegetéseket kapott e-mailekben, telefonon, az utcán. Amilyen nyíltan a pakisztáni média bírósághoz fordulhat politikusokkal, bármennyire is kommentálják egyre kritikusabban a túlhatalmú katonaságot, a muszlim ország nyilvános vitájában egy területen egyértelműen meghatározott piros vonal marad: az Iszlám. Meera Jamal szívébe vette apja tanácsát, és nyolc évvel ezelőtt távozott - Németországba, ahol gyorsan menedékjogot kapott. Azóta az újságíró exújságíró lett.
A világon megnőtt a problémás helyek száma, és csökkent a média és az újságírók szabadsága. Nem csak Pakisztánban. "Az olyan autokratikus tendenciák, mint Egyiptom, Oroszország és Törökország, egyre inkább hozzájárulnak a tendenciához, csakúgy, mint például a líbiai, burundi és jemeni fegyveres konfliktusok" - mondta a Riporterek Határok Nélkül szervezet nemrégiben bemutatott éves jelentése. Sok újságíró elmegy emiatt. Mint Meera Jamal.
Míg az előző életére emlékszik, a fiatal pakisztáni nő egy fagyizóban ül Kassel központjában. Itt, Hessenben él férjével és hároméves fiukkal. Értékeli a németországi szabadságérzetet, már nem érzi diszkriminációnak. De valami nagyon hiányzik ebben az új életben: toll, jegyzettömb és billentyűzet.
A pakisztáni nő feladta újságírói pályafutását. Az írás szerint "nagyon hiányzik". Jamal szomorúan hangzik, amikor kollégáival való együttműködésről beszél, leírva azt az érzést, hogy a hírszobában élen jár. Azt mondja: "Pakisztánban dolgozhattam és nem élhettem, Németországban élhettem és nem dolgozhattam."
Jamal a Burger Kingnél dolgozott, és fokozatosan új életet épített házvezetőként. Most süteményeket készít, amelyek focilabdának tűnnek, vagy a film szereplőit modellezi Alice Csodaországban, tésztával és jegesedéssel. Élvezi, de a fantomfájdalom megmarad.
A nyelvi akadály és a szerepük megértése sok külföldi újságíró számára megnehezíti a tanult szakmában való munkát
A Meera Jamalhoz hasonló újságíróknak valójában rendkívül nehéz száműzetésben gyakorolniuk tanult szakmájukat. A fő probléma a következő: Számos válsághelyzetben és különösen az elnyomó rendszereknél az újságírók gyakran aktivisták. Ez elhomályosítja a határt a lehető legsemlegesebb újságírók és az olyan polgári jogi aktivisták munkája között, akik cikkeik révén elítélik a sérelmeket, és akik feltétlenül meg akarják változtatni a rendszert. Természetesen olyan országokban, mint Németország, ahol a média ritkán jelenik meg angolul, van egy másik súlyos probléma, amint azt Jens-Uwe Thomas a Riporterek Határok Nélkül című írásából elmondta: a nyelvi akadály. A globális civil szervezet elkötelezett az újságírók védelme mellett, különösen azokban az országokban, ahol a sajtószabadságot veszélyeztetik. Csak Németországban az Újságírók Határok Nélkül mintegy 70 újságíró után néz, akik elmenekültek hazájukból. "Sajnos, még mindig túl kevés olyan média van itt, amely angol nyelvű szakaszt is kínál" - mondja Thomas.
Nemcova oroszul és heti beszélgetését mutatja be Nemzowa. Interjú. Kérdéseket tesz fel, és érdekes válaszokat remél, ahogy ezt már megtette hazájában - "csak azért, hogy itt utána ne legyenek nehézségek".
Nemtsova Oroszországban dolgozott az RBC televízió üzleti újságírójaként. Pár dolog zavarta akkoriban. De valahogy ő is elfogadta őket. "Úgy kellett kérdezned, hogy az interjúalany elégedett legyen" - mondja. Ezután következett a krími konfliktus, az annektálás. Azt mondja: "Krím annektálása nélkül apámat nem gyilkolták volna meg, és továbbra is Oroszországban dolgoztam volna." De Borisz Nemcov, az ellenzéki vezető, az apja meggyilkolása mindent megváltoztatott számára. Majdnem másfél évvel ezelőtt volt, és a személyes fájdalomtól eltekintve Zhanna Nemcova életét is megnehezítette a munkahelyén. Nyilvánosan felszólalt és követelte Ramzan Kadyrov csecsen vezető meghallgatását: "Ezt követelni nagyon bátor lépés".
A BBC interjújában Nemcova Vlagyimir Putyin elnököt is felelőssé tette a politikáért. "Aztán felhívta a Kreml" - mondja. "Azt akarta, hogy az RBC vezetése nyomást gyakoroljon rám vagy büntetést kapjon. Ennek egyetlen módja az volt, hogy elbocsátott." Amikor meghallotta, hogy apja bizalmasát kórházba szállították, ittas tünetekkel, Nemtsova nyugatra ment. És amíg Putyin van hatalmon, addig nincs visszaút számukra. Nemtsovának nem sok választása volt a munkájában: "Az angol nyelvtudásom folyékony, de egy angolul beszélő közeg levelezői munkájához ez kevés." A Deutsche Welle-hez ment, "mindenki számára előnyös helyzet" - mondja Ingo Mannteufel, az orosz szerkesztőség vezetője. "Zhanna Nemcova folytathatja újságírói munkát, és van egy jól ismert műsorvezetőnk." Az első szerződést már meghosszabbították.
Nemtsova azt hiszi, hogy merész újságíró, de az oroszországi televíziós újságírás feltételei rá is vonatkoztak. Ez formál. "Nem veszi könnyen az üzleti vezetők sarokba állítását" - mondja. - Itt viszont megpróbál kemény, világos kérdéseket feltenni. És az orosz televíziótól eltérően a gazdasági válság szó is használható. Nemcova elmeséli, hogyan kérdezte egyszer - nyilvánvalóan ártalmatlanul - Moszkva városa által támogatott programban, hogy a hitelminősítés leminősítése milyen hatással lenne Moszkvára, mint befektetési helyszínre. Ezt követően kizárták az előzetes megbeszélésekről komoderátorával, a város képviselőjével.
Zhanna Nemcova nagyrészt félretette az új kezdet bizonytalanságát. Hirtelen olyan kérdései támadtak, amelyeket még nem tudott: Hogyan viselkedjünk a főnökökkel? Hogyan beszélsz az igazgatóval? "Egyre magabiztosabb vagyok" - mondja. "De még mindig folyamatban van a putyinizmus megszabadulása." Zhanna Nemcova most számos olyan szabadsággal rendelkezik, amely meghaladja azt, amit feladnia kellett. Csak a belső szabadságon, amelyen még mindig dolgozik.