Elfelejtett nyelv
Erich Fromm (1900–1980) szociológus és pszichoanalitikus a frankfurti iskolában képezte ki magát, hogy 1933-ban emigráljon az Egyesült Államokba. A Trei Kiadó által lefordított könyveiből megemlítjük: A szeretet művészete, a zen buddhizmus és a pszichoanalízis, a lét művészete, az emberi romboló képesség anatómiája, az ember önmagáért és az ember lelke .
A szimbolikus nyelv olyan nyelv, amelyben a belső tapasztalatok, érzések és gondolatok úgy fejeződnek ki, mintha szenzoros tapasztalatok, események lennének a külvilágban. Ez egy olyan nyelv, amelynek logikája eltér a hagyományostól, amelyet ébren vagyunk, és olyan logikát, amelyben nem az idő és a tér a domináns kategória, hanem az intenzitás és az asszociáció. Ez az egyetlen egyetemes nyelv, amelyet az emberi faj valaha kifejlesztett, a történelem során minden kultúrában ugyanaz. Ez egy olyan nyelv, amelynek saját nyelvtana és szintaxisa van, egy olyan nyelv, amelyet meg kell értenünk, ha meg akarjuk érteni a mítoszok, a mesék és az álmok jelentését - Erich Fromm
Ha álmaink mind kellemes fantáziák lennének, amelyekben szívünk vágyai teljesülnek, akkor talán együttérzőbben tekintenénk rájuk. De közülük sokan szorongás állapotában hagynak bennünket; gyakran rettenetes rémálmaink vannak, aztán
amikor felébredünk, megkönnyebbülést érzünk, amikor rájövünk, hogy ez csak egy álom volt. Mások, még ha nem is rémálmok, más okokból is idegesítőek. Nem felelnek meg annak a személynek, akiről meg vagyunk győződve, hogy napközben vagyunk. De mindeznél rosszabb az a tény, hogy nem értjük az álmainkat, bár ébrenlét állapotában biztosak vagyunk abban, hogy bármit meg tudunk érteni, ha valamit szem előtt tartunk. Ahelyett, hogy szembesülnénk a megértési képességünk határainak ilyen egyértelmű bizonyítékával, inkább azt mondjuk, hogy az álmoknak nincs értelme. - Erich Fromm