Karen Köhler rakétáival halásztunk
Szerezzen be egy példányt
Ismerősök véleménye
Olvasói kérdések és válaszok
Legyen Ön az első, aki feltesz egy kérdést a Mi rakétákkal halásztunk
Listák ezzel a könyvvel
Közösségi vélemények
Opnieuw een verhalenbundel die tot de verbeelding spreekt en hoe! A "Vuurpijlen vangen 'in Ned Nederlands" című könyv a fenomenale prozadebuut van Karen Köhler, a Duitse Theatermaakster. A frankfurti könyvvásár 2015-től a haj fordításáról, a deze zijnről szól - een groot plezier voor de lezer - naar uitgeverij Podium eltűnt, a zich nog más verzamelbundels uitleven bovendienben. Az ingyenes Goethe-online könyvtárnak köszönhetően a Dui Opnieuw openvew een verhalenbundel a verdeeldre spreekt en hoe! Dit boek, "Vuurpijet Nederlands 'vangen" het fenomenale prozadebuut van Karen Köhler, a Duitse Theatermaakster. 2015-ben a frankfurti könyvvásár rendkívüli módon fog beszélni a haj összehasonlításáról, en deze zijn - een groot plezier voor de lezer - naar uitgeverij Podium, die zich nog in other verzamelbundels uitleven bovendien. A Dankzij de gratis Goethe-online könyvtár elérhetővé teszi a Duete változata van het boek képességeit. Het Nederlandse boek heb ik in mijn bezit en ga ik zeker óók nog eens rustig lezen.
Deze bundel bevat 9 viselkedik az allemaal vagy één grote noemer magok te vatten zijn: hartzeer, pijn, dungeon, rouw, opnieuw right crawling. Meestal gaat het over een vrouw die zich in een uitzichtloze situatie bevindt maar met een zeer sterke wil om hair lot om te buigen of eraan te ontsnappen.
Het eerste verhaal zet meteen al de toon: een jonge vrouw terminális ziek en wordt verzorgd in een groot ziekenhuis az op een onbepaalde platták mellett. (Je gaat he vanuit dat het Duitsland is, maar dat weet je ook niet helemaal zeker.) Ze het het niet alleen moeilijk met hair ziekte, ze is ook alleen omdat hajbarát niets meer van zich laat horen. Het verhaal is opgebouwd als een dagboek. Ze kiüríti az „Il comandante” know, een man van gemengde Latino-Amerikaanse komaf. Hij voelt hair goed anan and seed probes ze de tijd te verdrijven in het ziekenhuis. Kiváló mód volt a gevoelens van vooral hair verwoord felett kapa ze zich voelt ajtó haj ziekte en de relatie die zeer fragiel aanvoelt op dat moment. Het slot van het verhaal origineel, mindent elhárít, amire szükség van, en laat de begin- en einscène naadloos in elkaar overlopen.
Egy másik viselkedés: Katharina, a Duitse vrouw jonge, a Death Valley-ben található benzinkútnál, az Amerikaanse woestijn en is de uitdroging nabij. Egy indiaan doemt voor hair op, mint egy teremben, maar het geen droom. Hij redt hair van de uitdroging en helpt hair verder op weg en zelfs meer. Gyerekként vad Katharina altijd al een indiaan zijn: a visszaemlékezésekben gaan találkoztunk hair mee naar hair jeugd en begrijpen we uiteindelijk wat hair naar de Amerikaanse woestijn heeft hozott. A cél a haj és az indiai Bill kezdete elkaar langzaam aan te vinden.
De meeste van hair personages trekking away om hun leven te overschouwen en a beslissing te nemen. Ook zo in 'Poolcirkel' waarin een man even 'sigaretten gaat halen' maar aan een tripje doorheen het zuiden van Europa kezdődik. Aan het einde zegt hij 'ja' tegen het leven. Maar de meeste viselkedik zoals dit zijn nem működött. Het is aan de lezer om zijn verbeelding los te laten gaan en de gaten hier en daar op te vullen.
Het csodálatos taalgebruik zet de gevoelens in verschillende verhalen zo oprecht om dat dit moeilijk uit te drukken valt in woorden. "A mester megmutatja magát a korlátozásban." A Köhler pár csúcsban használható. Qua zeggingskracht krijgt zij een 11/10.
Het gaat telkens opnieuw over pijn en eenzaamheid maar ook over fonnyadt beszélgetés valaha, amikor persoon zelf emeli om verder te gaan, verder te sake leven. De verhalen zijn ook telkenek másképp lettek kialakítva: een dagboek, een long letter, een verhaal vanuit het ik-perspektíva vanuit een sales, enz.
"Csak a megúszás gondolata miatt mentem oda, valahogy elszakítva az életemet magamtól. Szerettem volna felejteni és gondolkodni, amennyire csak tudok, de most újra elkezdődött a gondolkodás."
"Miért nem tudok veled lenni a Top 10-vel: 1. Csak egy könyve van. 2. A könyv címe:" Excel for Dummies "."
A deze bundel 9 mindegyik krijgt aangeboden viselkedik, minden de ogen weer wijd doen nyitott gaan, waardoor je célpont a wordt aangesproken en belül üríti wat het leven waard is. Ik heb van deze bundel genoten en de smaak voor korte verhalen weer terdege opgepikt!
Het motto van het boek voorin komt van Frida Kahlo en is zeker ook een sterke binnenkomer: „Megpróbáltam elfojtani bánatomat, de a gazemberek megtanultak úszni”. . több
Az agykutatók azt is kiderítették, hogy valójában nincs szabad akaratunk, de minden cselekedetünket tudatalattink gigantikus számítási ereje határozza meg. Még akkor is, ha azt gondoljuk, hogy spontán döntünk valamiről, agyunk már mindent kiszámított. "A játék félénk, az utolsó előtti történet a Karen Köhler rakétákat halászott könyvéből.
Egy nő felmászik néhány dologgal, köztük hálószőnyeggel és e. Az agykutatók azt is megállapították, hogy valójában nincs szabad akaratunk, de minden cselekedetünket tudatalattink gigantikus számítási ereje határozza meg. Még akkor is, ha azt gondoljuk, hogy spontán döntünk valamiről, agyunk már mindent kiszámított. "A játék félénk, az utolsó előtti történet a Karen Köhler rakétákat halászott könyvéből.
Egy nő felmászik az erdő közepén található süllőre néhány dologgal, köztük egy alvószőnyeggel és egy madárazonosító könyvvel. A történet elején még mindig azt gondolom, hogy egy kis kiránduláson vesz részt a pusztában, mint egy remete, hogy megtalálja önmagát, vagy ilyesmi. Minden nap ír valamit a naplójába, amelyet B. számára tart. Figyeli a természetet és önmagát. Csak fokozatosan veszi észre az ember, hogy tudatosan felmászott oda meghalni. Már nem eszik, és csak néhány kortyot iszik naponta, amíg el nem fogy a vize, és meg kell próbálnia összegyűjteni az esővizet. Gyönyörű a történet. Ez az egyik kedvencem a könyvből. Mert Karen Köhler felfedez egy olyan területet benne, ahová az ember nem szeretne belépni. De jelen van a lehetőségek emberi spektrumában. Lehet egy olyan pont, amikor a kétségbeesés nagyobb lesz, mint élni akarás. Eljöhet egy pont, amikor elfogadja ezt a tényt, és feladja az ellenállást. Megismerjük a történelem ezen pontját.
"Bár vannak neveink, még teljesen normálisak is, ezért nincs ultradoofen, mint Babsi és Horst, vagy valami hasonló, de nem használjuk őket együtt. Van Kosedinger. Azt mondod, Krassiwaja. Én Libero. Libero, mert szerintem szabad vagy. És nem a fociról és bármilyen védekezés, ahogy mindig mondod "(a mi rakétákkal halászott címlaptörténetből). Nekem is nagyon tetszettek. 31 kis részben olyan barátságot mondanak el, amely meghaladja a halált. Kicsit ciki, de nagyon kedves!
Kívülről nem sok minden történik a történetekben. Nem kalandos cselekedetek által vezérelt cselekmények. Inkább a főszereplők kerülnek ismét olyan helyzetekbe, amelyeket mindenképpen kalandosnak lehet nevezni, és a cselekvés a történtekre adott reakciójukból adódik. Elhagyás, rák, alkoholista apa, szerettének véletlen halála - ezek a dolgok már megtörténtek. A történetek arról mesélnek, hogy az emberek hogyan helyezkednek el ez ellen.
Nagyon tetszett a könyv, annak ellenére, hogy korábban azt hittem, hogy nem tetszik. Végül mindenkinek megtetszett, és kissé az idegeimre került a hype. Butaság lenne nem olvasni könyveket, mert sokan azt hiszik, hogy nagyszerűek. Akkor hiányzott volna Nino Harativili "A nyolcadik élet" és sok más csodálatos könyv.
Nagyjából tudom, mi beszél velem a könyvekről. Sokáig azt hittem, hogy a novellák amúgy sem jöhetnek szóba, kivéve persze Alice Munro írását. Aztán véletlenül találkoztam egy könyvkereskedővel, akit nagyra becsülök. Fenntartások nélkül lelkes volt, és nekem ajánlotta a könyvet. Még olyasmit is mondott: Ezt el kell olvasnod! Szeretni fogod! A hangsúly egyértelműen RÁD volt.
Karen Köhler is olvasott a boltjában, és biztosan nagyon szép esemény volt, amit sajnos hiányoltam. Ahogyan beszélt róla, lelkesen izzott, és akkor tudtam, hogy valójában nem fogom megkerülni ezt a könyvet és ezt a szerzőt. Hála Istennek, egy barátomnak megértése volt, és odaadta nekem.
Szeretek szerzőket látni egy felolvasáson. Különösen azok, akik imádnak a színpadon lenni és tehetségük van hozzá (Sasa Stanisicet például valószínűleg tomboló disznónak lehetne nevezni. Bármikor elmennék minden olvasmányára, amit ad, és ha bevásárlólistákat olvas fel!).
Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy jól írnak (Sasa Stanisic jól ír!). Bizonyos esetekben ez két különböző cipő, de manapság gyakran összekeverik és kiadják a könyveket, mert a szerzőnek piaci értéke van, mint ember, mint egy hal a vízben a színpadon, és képes tömeget vonzani. A könyvek ilyenkor lényegtelenek lehetnek. Amúgy megveszik, és mindenki elolvassa őket. Ez aztán újra relevánssá teszi őket. Bevallom, azt gondoltam, hogy Karen Koehler könyve ebbe a kategóriába eshet, lényegtelen, de úgymond trendi, és ezért releváns. Nem tudom, hogy jöttem rá. Még jó, hogy rájöttem, különben hiányzott volna egy igazán nagyszerű könyv.
Ma az egyik kedvenc könyvkereskedőmmel beszélgettem a könyvről. Amikor megemlítettem, hogy szerintem olyan nagyszerű, többek között azért, mert nem sok nagy dolog történik az emberekkel, de soha nem érzed azt az érzést, hogy negatív történetek, Jessica megrázta a fejét, és azt mondta: "Miért? Ez egy szuper pozitív könyv! Mi történt velük? " Én: "Rák, halál, öngyilkosság. Hogy néhány dolgot említsek." Zavartan nézett rám. Ismét megrázta a fejét, és azt mondta: "Nem, ez nem igaz. Például az indiánnal folytatott történet, semmi szörnyűség nem történik ott."
Én: "Igen, a hátizsákod mindent ellop, az indiánt pedig kórházba verik!"
Újra rám néz, mintha egy másik könyvről beszélnék, és némi oda-vissza után végül egyetértünk abban, hogy talán ez a könyv kiemelkedő minősége: A főszereplők nem igazán látják, hogy sok nagy dolog történne velük, de nem az szörnyű. Ez az élet. Ez az élet is. Nem póni farm!
Befejezésül szeretném elmondani, még ha egyesek számára lényegtelennek is tűnik, hogy valóban egy szép és jól megtervezett könyvnek találtam a rakétákat horgásztuk. Nagy örömmel vettem le a porvédő kabátot, és egyfajta plakátot (csillagtérképet) készítettem belőle. De nem tettem le, inkább visszahajtottam, és visszatettem a kabátját a könyvre.
Jelenleg egy újabb könyvet olvasok a Hanser Verlag-tól: A házasság jogi elmosódása, és ismét észreveszem, milyen ízlésesen van kialakítva. Amikor leveszed a kabátot, a könyv finom zölden világít, akárcsak Koehler élénk élénkvörösben (de ami tökéletesen illik a kabát kékjéhez). Tetszik a színek megválasztása, és ezen a ponton el kell mondanom, hogy a Hanser-könyvek a jelenleg kapható legszebbek közé tartoznak ezen remek színek miatt.