Sardarapat - 2. oldal
A melegben már nyugat felé tartunk. Jereván most ismert külvárosa, akkor gyönyörű út a termékeny síkságon. Gyümölcsösök, ameddig a szem ellát, nagy sárga barackok a fákon. A meleg ma gyorsan emelkedik, az ég kifehéredik, a köd elfogy, amint kissé uralja a tájat, hangsúlyozva annak nagyságát. Átkelünk Armaviron, majd falvakon, és hamarosan, egy hosszú egyenes végén, itt van a nagy harangtorony, három Sardarapat boltívvel, a dombon és az impozáns lépcsők tetején, a közelmúltbeli vörös tufa szobrok.: d 'hatalmas bikák egymással szemben, a grandiózus és a grandiózus között.
Ám Achot tovább dob minket, egy nagy modern épület közelében, magában egy kőkötet zárt be, amelynek bejáratát alig találjuk. A Sardarapat múzeumban fiatal nők fogadnak minket, egymás után ketten vezetnek minket franciául, ebben a bőséges és szigorú térben egyszerre, nagy folyosók, amelyek négyzetes utat alkotnak, hatalmas építészet, kövek, mint a templomoké, kifinomult boltozatok, amelyek elválasztják a köteteket. Itt minden zárva van, a fény csak egy belső udvarról származik. Itt megint az örmény lélek dala, amely magára tekeredett, ezen a memóriavesztés helyén.
A fiatal nő egy sötét helyre visz minket, a történelmi Örményország megkönnyebbülésében álló hatalmas modell előtt, a három nagy tó, a magas hegyvidéki fennsíkon, amely bebiztosította a népeket, a Kaukázust, a Fekete-tengert. Megmutatja a térképen Sardarapatot. Azt mondja: "Ez egy 1918-as csata helyszíne. Törökországban 1915-ben az örmények mészárlásai voltak, de az oroszok ott voltak. Az 1917-es forradalom után elhagyták a Dél-Kaukázust. És Európát megszállják A háború 1918 tavaszán tehát a török hadsereg átlépte a határt, elvették Alexandropol városát. 37 északon Jerevánra vonulva az összes örményt ki akarják számolni. De a papok összehozzák a lakosságot, mindenkit, május 22. és 26. között jönnek ide a katonasággal, és az összes örmény letartóztatja a törököket. "