A Mester és Margarita - Mihail Bulgakov
- Robert Laffont - Pavillons Pocket Collection 2018 -
- Oroszból fordította: Claude Ligny, szerkesztette: Marianne Gourg -
Marguerite beleegyezik abba, hogy megtalálja a szeretett férfit, egy átkozott írót, és lelkét az ördög elé adja. Az 1930-as években Moszkvába átültetett Faust-mítosz korabeli változata, a Mester és Margarita az egyik legmegindítóbb szerelmi történet, amit valaha is írtak. Mihail Bulgakov tizenkét évig dolgozott regényén, a sztálini diktatúra közepette, tudatában annak, hogy életében esélye sincs látni megjelenni.
Miután már elolvastam Mihail Bulgakovot, azt hittem, ismerem a szerzőt. olvasok megöltem aztán a Egy fiatal orvos története. Most már tudom, hogy sokkal kevesebbet tudtam, mint hittem ennek a szerzőnek.
Hihetetlen ez a regény. A meglepetésektől a meglepetésekig mentem! Elismerem, hogy száz oldalra volt szükség ahhoz, hogy ehhez az olvasathoz (a több mint 600-ból elfogadható maradjon), hangvételéhez, ritmusához igazodjon.
Az első meglepetés a kettős történet volt: egyáltalán nem számítottam arra, hogy regényt olvasok a regényben, a Mester Pontius Pilátusról szóló regényének fejezeteit. Egyáltalán nem voltam kész találkozni Yeshuával a kereszt állomásain, hogy megosszam a júdeai római ügyész szörnyűségeit. Kettős meglepetés, miután elolvastam, hogy A Mester és Margarita Faust újraírása volt, elképzeltem, hogy a cím mestere az ördög. Nem, nem, ő az író, akinek a nevét soha nem fogjuk tudni. És akkor vártam a Marguerite-t - aki nem érkezik meg -, amelyet az első rész végén jelentenek be (a Démon moszkvai jelenlétéhez kapcsolódó káosz kapcsán), és egy hatalmas vetítéssel vártam a "fekete mágus színházában". ") elfoglalni a második részt.
Ez a regény ugyanolyan fantáziadús, mint fantasztikus, bőséges és sűrű, lehetetlen összefoglalni, kár lenne korlátozni. Sok jelenet, passzus antológia. Sok szereplő keresztezi egymást, műfajok keverednek.