Berlini Deutsches Theater - A csendes műhold, készítette: Clemens Meyer

Egy elvihető árus titokban cigarettát szív a szomszédjával, miután egy előre gyártott épület folyosóján dolgozott. A külföldiek kollégiumának védőkerítésénél a biztonsági őr megszereti az egyik lakót. Miután betört a lakásába, egy férfi nem maradhat otthon, és hirtelen egy idős nő nappalijában találja magát. Egy másik nő elhagyja férjét, aki órákig, esetleg napokig néz a rádió ébresztőórájának jelzőfényénél. Az éjszakai műszak szenvedélyes mozdonyvezetője túl későn lát egy nevető férfit a vágányokon, egy takarítónő pedig az állomás bárjában barátkozik egy fodrászattal. Clemens Meyer csendben beszél az éjszakai találkozásokról a nagyváros külterületén, ahol az emlékek és a vágyak összeolvadnak, szomorúak és reményteljesek, nem szentimentálisak és tele vannak szeretettel a szereplők iránt, akiket úgy gondolnak, hogy ismerik, de még mindig nem tudnak semmit.

A lipcsei író, Clemens Meyer munkájáért számos díjat kapott, köztük a lipcsei könyvvásár díját is, és a 2017-es Man Booker Nemzetközi Díjra jelölték. Regényének filmadaptációi Amint álmodoztunk, és In den Gänge című története a Berlinale versenyén futott.

A néma műholdak

A szerző Clemens Meyert díjazták, most Armin Petras rendező hozta színpadra történeteit. A "Die silent Trabanten" című darab a lipcsei író hat története alapján készült.

Magányos emberekről szól, például egy biztonsági őrről, aki úgy véli, felismerte gyermekkori szerelmét egy külföldiek kollégiumában. Vagy egy vonat-takarító, aki egy bárban találkozik egy fodrászattal. [. ] A homályt és melankóliát terjesztő történetekkel ellentétben a dolgok nagyon vadak a színpadon. A szerző Clemens Meyert díjazták, most Armin Petras rendező hozta színpadra történeteit. A "Die silent Trabanten" című darab a lipcsei író hat története alapján készült.

Meyer novelláinak gazdagsága a hat jelenet második részében, a "Késői érkezés" c. A vonatokat takarító Christa az állomás bárjában találkozik Birgitt fodrászral, közelebb kerülnek, barátok lesznek - amíg Birgitt már nem jelenik meg a munkában. A történet egyszerű, a szereplők összetettek, amihez Clemens Meyer életrajzi mélységet és érzelmi teret ad mellékmegjegyzésekben.

Ahogy Meyer kidolgozta a szöveget, Petras Katrin Wichmannal és Anja Schneiderrel is kidolgozta a színpadi jelenetet. Rövidíti a párbeszédeket - "Van gyereke?" "Lányom. Berlin. Te?" - amelyek a rövidítés ellenére hihető beszélgetéseknek hangzanak.

[. ] Wichmann és Schneider viccesek lehetnek anélkül, hogy eltúloznák a zajt - amikor Schneider Birgittje fájó csípőjét tartja, miután táncolt a "Lady in Black" -nek, amelyet Miles Perkin élőben játszik a színpad széléről, vagy amikor Christa látogatása a fodrásznál történik a hajvágás erotikus vetkőzéses tülekedés történik, izgatott kuncogás kíséretében hitetlenkedve. Meyer novelláinak gazdagsága a hat jelenet második részében, a "Késői érkezés" c. A vonatokat takarító Christa az állomás bárjában találkozik a fodrász Birgitt-szel, közelebb kerülnek, barátkoznak - amíg Birgitt már nem jelenik meg a munkában. A történet egyszerű, a szereplők összetettek, amihez Clemens Meyer életrajzi mélységet és érzelmi teret ad mellékmegjegyzésekben.

Biztonsági őr, mozdonyvezető, fodrász, vonattisztító, elvihető tulajdonos szerepel a főszereplők között. Ezek a nagyvárosok pereméről származnak, ahol az elegáns trendek, divatok és életmód nem érkezett meg, vagy megfizethetetlenek, ahol a piszkos munkát olcsó bérekkel végzik. Mindannyian álmodozók, kísértenek a múlt emlékei.

A biztonsági őr úgy véli, felismeri egy gyermekkori kedvesét, nem messze attól a fókuszponttól, amelyet őriz. Az öngyilkos kócos arca vigyorog a mozdonyvezetőre a vágányok közepén. Ha ezeket a karaktereket nem kíséri a trauma, akkor ez a beteljesületlen szeretet, ahogyan Birgitt fodrász és Christa vonattisztító találkozása is kifejezi egy éjszakai pályaudvari bárban. Biztonsági őr, mozdonyvezető, fodrász, vonattisztító, elvihető tulajdonos szerepel a főszereplők között. Ezek a nagyvárosok pereméről származnak, ahol az elegáns trendek, divatok és életmód nem érkezett meg, vagy megfizethetetlenek, ahol a piszkos munkát olcsó bérekkel végzik. Mindannyian álmodozók, kísértenek a múlt emlékei.

A színpadi kialakítás lecsökken, öt forgó fa falból áll, egy boltban. A hat színész mozog közöttük. [. ] Az egyik jelenetben mindenki összegyűlik egy remegő matrackupacon - úgy kapaszkodnak egymásba, mint egy mentőcsónakban közvetlenül a hajótörés előtt. Erős kép [. ]

Ami végül ragaszkodik, az a színészek nagy lelkesedése, akik mind több szerepben láthatók. [. ] A hallgatóságban újra és újra átéled a boldogság pillanatait - akárcsak Clemens Meyer történeteinek szereplői. A színpadi kialakítás lecsökken, öt forgó fa falból áll, egy boltban. A hat színész mozog közöttük. [. ] Az egyik jelenetben mindenki összegyűlik egy remegő matrackupacon - úgy kapaszkodnak egymásba, mint egy mentőcsónakban közvetlenül a hajótörés előtt. Erős kép [. ]

Ami végül elakad, az a színészek nagy lelkesedése, akik mind több szerepben láthatók. [. ] A hallgatóságban újra és újra átéled a boldogság pillanatait - akárcsak Clemens Meyer történeteinek szereplői.

A színpad hangos és vad. Verbálisan és vizuálisan repedő lyukasztókkal. Ebből a célból öt partíció forog körbe, monoton műholdas városok absztrakciójaként, amelyek állandóan érzik magukat. Ha az egész színpad nem fordul meg azonnal.

[. ] Senki sem hagyhatja figyelmen kívül Anja Schneider és Katrin Wichmann abszolút lakonikusan játszott "Késői érkezést". Rövid kocsmai barátság két idősebb nő között. Christa takarító a vasútnál, Birgitt fodrász. Mindkettő elvált. A cigarettafüst, a habzóbor és a sör között tétován, majdnem viharosan közelednek egymáshoz. Amíg a szeretet egy csipetje meg nem jelenik a levegőben.
[. ]
Zeneileg és vokálisan a történeteket kiválóan támogatja élőben a multi-instrumentalista Miles Perkin. A filmzene nemcsak kíséri, hanem élesen is beavatkozik vagy kommentálja az eseményt.

A történetekben a valóság, a televízió, a gondolatok és a fantázia közötti határok újra és újra elmosódnak. [. ] Mint a "Kis halálban", amely vicces ötletekkel teli. Például, amikor a hatfős együttesből négyen kuporognak a televízió és a zap előtt, miközben Božidar Kocevski a tévé embere és néhány másodpercenként megváltoztatja szerepét (szerepeit). Pompás, ahogy először egy spanyol telenovella teljes alakját testesíti meg, majd nagyjából mindent utánoz, ami a képernyőn látható. A versenyzőtől a doku-szappan önreklámozón át az elkerülhetetlen tévés ellenőrig. Ritkán nevetett annyira.

[. ] Az ember érzékeli az elhagyatottságot, amely a hiperbolika és a sikítás mögött visszhangzik. Nem számít, milyen hangosak a karakterek, elveszettnek tűnnek. Napi rutinjukban magányuk és a közelség keresése. Mindegyik egyszerű ember. Trabanten messze van a város városi, csípős epicentrumától. Olyan emberek, akiket egyébként figyelmen kívül hagynak. Itt egy pillanatra annyira állandóan láthatók, hogy ezentúl a való életben is tisztán látni fogja őket. A színpad hangos és vad. Verbálisan és vizuálisan repedő lyukasztókkal. Ebből a célból öt partíció forog körbe, monoton műholdas városok absztrakciójaként, amelyek állandóan érzik magukat. Ha az egész színpad nem fordul meg azonnal.

[. ] Senki sem hagyhatja figyelmen kívül Anja Schneider és Katrin Wichmann abszolút lakonikusan játszott "Késői érkezést". Rövid kocsmai barátság két idősebb nő között. Christa takarító a vasútnál, Birgitt fodrász. Mindkettő elvált. A cigarettafüst, a habzóbor és a sör között tétován, majdnem viharosan közelednek egymáshoz. Amíg a levegőben egy csipetnyi szerelem sem jelenik meg.
[. ]
Zeneileg és vokálisan a történeteket kiválóan támogatja élőben a multi-instrumentalista Miles Perkin. A filmzene nemcsak kíséri, hanem élesen is beavatkozik vagy kommentálja az eseményt.

Az elbeszélő anyag színpadra hozása a légkör megteremtéséből áll. Tud Petras, itt - Miles Perkin nagyon jól használt zenéje révén is - itt sokat foglalkozik. Aztán a hó halkan esik egy drámai témára a nagybőgőn; vagy a színészek sokáig csendben állnak, miközben a forgó színpadról megpördülnek.

[. ] Armin Petras okosan hat részre osztotta ezt a produkciót, hat történet alapján. A döntő darab a középső. "A kis halál", a szünet előtti utolsó: A színészgárda itt ünnepel, itt nagyrészt füttyent a légkör és a hangosbeszéd, itt érvényesül a káosz, a komédia, a hiperbolika. Petras itt olyan metaszintet ér el, amely akár a saját színháziasságát is kigúnyolhatja - mikor látta ezt utoljára a színházban? A történet színpadra hozása légkör megteremtéséből áll. Tud Petras, itt - Miles Perkin nagyon jól használt zenéje révén is - itt sokat foglalkozik. Aztán a hó halkan esik egy drámai témára a nagybőgőn; vagy a színészek sokáig csendben állnak, miközben a forgó színpadról megpördülnek.

"Die silent Trabanten" - ez a keleti krónikás Clemens Meyer 2017-es prózakötetének címlaptörténete is. Armin Petras most öt történetet szállított belőle a Deutsches Színház kamaraszínpadára, gazdagítva az "Éjszaka, a fények" korábbi történetével: Történetek olyan származású és szakmájú emberekről, amelyek a színházat általában nem érdeklik.
Petras számára azonban az anyagválasztás kézenfekvő: A színpadi szakmában szinte senki sem foglalkozott az NDK-val és az újraegyesítés utáni kelettel olyan intenzíven, hozzáértően és gyakran megvilágítóan, mint ő; legyen az rendezőként vagy dramaturgként Fritz Kater fedőnév alatt.

[. ] Az ősi Petras színésznők, mint Fritzi Haberlandt, és olyan színészek, mint Peter Kurth, aki ezúttal is ott van, kidolgozták saját képviseleti stílusukat: éles és játékos, de nem naiv. Nagyon vicces, de nem gyanús a felmondás miatt. Természetesen nem pátoszmentes, hanem ostalgiamentes.
Petras itt is biztosan ezt szándékozta; ezekkel a szándékosan nem látványos Meyer-történetekkel. Gyakran egy pillanatról van szó, amely rövid időre kitép valakit a rutinjából. Olyan emberek közötti találkozásokról, akik már régóta nem szoktak találkozni. Itt meríti varázsát Meyer prózája.

A Kammerspiele-ben Armin Petras Clemens Meyer "Die silent Trabanten" című kötetéből hat olyan történetet állított össze, amelyet feltétlenül érdemes elolvasni, egy hangulatos estébe; A játék örömében és a látszólagos naivitásban, a karakterek iránti vonzalmában és a lakonizmusban Petras hosszú időn keresztül a legérzelmesebb színpadra állítása. [. ] Erős színészek, okos irodalmi anyag kezelése, jellegzetes rendezői stílus és az a bizalom, hogy a közönség készen áll a bonyolultabb utak folytatására.
[. ]
Vannak huzatos helyek, ahol itt találkoznak az emberek: egy lépcsőház az előregyártott épület 14. emeletén, a menedékkérők otthona előtti kerítés, a vasútállomás bárja. Idegenek véletlenül járnak ezekben a történetekben. A felhőkarcolók felett az éjszakai égboltra néznek, és magukkal beszélnek a magány ellen. Megtehetik nagyobb álmok nélkül, nem engedhetnek meg maguknak illúziókat. [. ] Christa, aki éjjel a takarító személyzettel takarítja a koszos vonatokat az állomáson, és Birgitt, aki ugyanazon az állomáson található fodrászszalonban dolgozik, mindketten ötvenes éveik végén, barátokká válnak. Katrin Wichmann és Anja Schneider a magány és az élet szembe merészségének lenyűgöző, komikus, józan tanulmányává változtatja a találkozást.

Petras produkciójában Peter Kurth biztonsági őrt, kioszk üzemeltetőt vagy mozdonyvezetőt játszik, aki inkább éjszaka vezeti mozdonyát - nehéz, csendes, ráncos arcú, hosszú évek alatt felhalmozott, fáradt férfiak. A félénk szeretet pillanataiban csak hosszú, szkeptikus pillantásokat engednek meg maguknak, vagy mélyen rángatják cigarettájukat, minden szó túl sok lenne. Ennek a masszív férfinak mégis érzékenysége meghatóbb, mint bármilyen könnyű romantika.