Társadalom Miért nem szereted Madeleine szüleit - SZERETETLEN
Forrás: DPA/A2609 epa efe Antena 3
Az író, Anne Enright, az idei Booker-díj nyertese kutatta a hiányzó Maddie esetet. Mondhatnánk úgy is: a legapróbb részletekig boncolgatva. Tudja a nyugtatók hatásait, és tudja, mekkora test lehet, ha egy csomagtartóba illik. Nem oldotta meg az esetet. De keserű tudás gyűlt össze.
Nagyon nehéz nyugtatókkal megölni a gyereket, még akkor is, ha ezt meg kell próbálnia. Megkérdeztem egy orvost, aki szintén anya. Beszélgetésünk nem volt szakmai jellegű, csak így történt. De mint minden nyugati világbeli szülő, ő is végiggondolta az esetet.
A gyermekeknek adott nyugtatók többsége szerinte vény nélkül kapható antihisztamin, mint például az utazási tabletta, amely a minap alkalmatlanná tett engem és a lányomat egy éjszakai kompra Franciaországba. Azt is nehéz lenne - mondta nekem -, hogy manapság halálos adag vényköteles altatót adjon be, főleg valiumot vagy valiumszármazékokat, "hacsak a gyermek nem ette meg az egész csomagot".
Hirtelen harag ébredéskor
Ha a gyermek ezt megtenné, a rövid távú következmény inkább kóma lenne, mint halál. Azt sem látja, hogy egy ilyen túladagolás hogyan vezethet vérveszteséghez, hacsak a gyermek nem hányt vért, amit nagyon valószínűtlennek tartott.
Szerinte lehetséges volt, hogy az orvosok gyakrabban szedálták gyermekeiket, mint más szakmák emberei, de ő maga soha nem tette ezt, még akkor sem, ha ez jó ötletnek tűnt, félve a paradox haragreakciótól - tehát az orvosok azt mondják amikor a gyermek félúton felébred és szétszedi a gépet.
Azt hittem, magam is ilyen reakciót tapasztaltam, egy nagyon sajnálatos pillanatban, ugyanazon a kompon reggelizve, amikor a kisfiam nem engedte, hogy leharapjam a kiflijét, én pedig szétszedtem a rohadt dolgot, és a földre dobtam. Nem, mondta, az orvosi kifejezés a "megvonási tünetek", de lehet, hogy az éjszakai komp csak nem a diéta kezdetének a helye. Ezután beszélgettünk a gyermekekkel töltött vakációinkról.
Milliók fürkésző tekintete
Sokat isznak az orvosok? - Mennyiségek - mondta a nő. Miért mondják McCannék, hogy nem nyugtatták meg a gyereket? "Mit gondolsz?" Ezenkívül nagyon is lehetséges volt, hogy a gyermeket egyszerre szedték meg és rabolták el - ami váratlan megoldásnak bizonyult egy problémára, amelyet még nem is tudtam, hogy cipelek:
Ha a rózsaszín pizsamában lévő gyereket idegen vitte el, akkor miért nem sikoltozott? A nyugtatók már megoldották ezt a régebbi problémát: Hogyan hagyhatnák gyermekeiket egyedül álmában, védve saját álmaiktól? De végül is a nyugtatók nem voltak a válaszok.
Ha kiderül, hogy valaki elrabolta Madeleine McCann-t - ami nagyon is előfordulhat, akkor ez azt mutatja, hogy a mindennapi család mindennapjai nem képesek túlélni emberek millióinak gyanús tekintetét.
"Halál szaga" Kate McCann-nek?
A kihallgatásáról szóló - teljesen ellenőrizetlen - jelentés szerint Kate McCann válaszolt arra az állításra, hogy a testkövető kutya felvette a "halál szagát" a ruháiban, hogy a nyaralását megelőző hetekben hat halott pácienssel került kapcsolatba.
Az orvos barátom kételkedett abban, hogy ez igaz lehet-e egy részmunkaidős háziorvos esetében, hacsak nem viccelődtünk, Kate McCann megpróbálta utánozni Shipman tömeggyilkosát. Ezek után természetesen sietve vissza kellett eveznünk, és azt kellett mondanunk, hogy ha anya és gyermeke, vagy apa és gyermeke között is történt valami ebben a lakásban, akkor is, ha a gyermek éppen elesett, Kate McCann még mindig a legboldogtalanabb nő a földön látnám. És folyamatosan látnunk kell őket. Ez mindannyiunkból régi sárkányokat alkot.
Pillanatok alatt a kényelmetlenségtől a pletykán át tömeggyilkosságig terjedt. A médiában a Madeleine szüleivel szemben felhozott állítások csillogó hevében férjem feljött a lépcsőn, és azt mondta, hogy mindenki cserélt partnereket - így a vacsora többi vendége megerősítette a McCanns beszámolóját. Miközben McCanns nyaralójától az utcán a Google Earth templomig (300 méter) mértem az utat. A partnerek cseréjéről szó sem volt, mondtam, mert az egyik nőnél volt az anyja. - Hmmmm - mondta.
Túl nagy a csomagtartóhoz
Megnéztem az utat az építkezéshez a templomnál, egy parkoló mellett és egy lakótelep fala mellett, és arra gondoltam, milyen könnyű lenne idáig vinni a négyéves fiamat. Nem egyszer tettem ilyet Tenerifén, amikor a futás ellen döntött.
Természetesen él és nem holt súlyú, de végül is nagy fiú. Túl nagy ahhoz, hogy elférjen egy autó pótkerék kádjában, amire apám rámutatott később, amikor az egész világ azon gondolkodott, hogy miként lehetne megölni a gyereket.
- Sovány dolog volt - mondtam. Nem mondtam, hogy a testet talán engedékenyebbé tették. Fizikailag ellen kellett állnom a késztetésnek, hogy kimenjek az autómhoz, és kinyitom a csomagtartót, hogy kipróbáljam (mássz be, édesem, és kicsi leszel).
A McCanns ellentéte
Aztán mintha vissza akarnám adni a bűntudatot ott, ahol megismétlődött, megismételtem azt az érvemet, miszerint ha a bérelt autó csomagtartója alatt 88 százalékban találunk részben lebomló testnedvből származó DNS-t, akkor ezeknek az embereknek jobb, ha valóban gyorsan repülnek haza, és újat kapnak A PR cégnek meg kell kapnia. Ha.
Kinek van szüksége testkövető kutyára, ha nálam van? Augusztusban a hirtelen meggyőződés arról, hogy McCannék "megcsinálták", furcsa hallelujaként érkezett saját családi vakációnkra. Természetesen megtették. Sokkal értelmesebb volt számomra, mint hogy egyedül hagyják gyermekeiket alvás közben.
Tudomásul veszem, hogy jobban félek a gyermekeim megölésétől, mint attól, hogy elveszítsem őket válogatás nélküli emberrablás miatt. Egészségtelenül bízom az idegenekben. Talán egyre kevésbé kellene bíznom magamban a világon, mert bár én vagyok az egyik legveszélyesebb ember, akit a gyermekeim ismernek, magam közelében tartom őket. Nem engedem el a szemem elől. A szupermarketben folyosótól a folyosóig kiáltok. Ezt nem csak azért teszem, mert egy sötét és névtelen jelenés egyébként utoléri őket a kijárat előtt, hanem azért is, mert még nem ismerik a világot. Érted? Pontosan az ellentéte vagyok a McCanns-nak.
"Azt akartam, hogy gyászolj"
A McCanns-tól való elhatárolódás egy fiatal, de erőteljes varázslat. Ő védi gyermekeinket. A McCanns nem tetszése népszerű sport. Talán gyűlöletkeltőnek találhatja az interneten közzétett megjegyzéseket, de a gyűlölet szorosságot teremt; Ehelyett az ellenszenvet figyelem - kellemetlen, bizonytalan, könyörtelenül kicsinyes érzés.
Nem mintha hibáztatnánk őket - ha megítélhetők, akkor végül megbocsáthatók. Nem, elutasítjuk őket, mert mi rágcsál minket, bármi is legyen az. Biztosan nem fogunk megbocsátani nekik a hülyeségükért, a szalag viselésért, a másnapi kocogásért, a kézbe tartásért a vásár felé vezető úton.
Korábban, mint a legtöbb, elutasítottam a McCann-kat (nem vagyok büszke rá). Azt hittem, dühös vagyok rájuk, amiért békén hagyták gyermekeiket. Valójában dühös voltam, mert nem tudták elfogadni, hogy a lányuk valószínűleg meghalt. Azt akartam, hogy bánják, vagyis hogy eltűnjenek. Nem vagyok jobb ebben, mint azok, akik panaszkodnak, hogy "nem sír".
Gerry McCann provokál
Május 25-én, a Sky News első televíziós interjújában Gerry McCann beszélt egy kicsit a bánatról, amikor az ikrekről beszélt. - Erősnek kell lennünk értük, tudod, ott vannak, visszahozzák minket a földre, és egy dolgot nem gyászolhatunk. Gyászoltunk, természetesen gyászoltunk, de végül kontroll alatt kell tartanunk, hogy minden módon befolyásolni és segíteni tudjunk, nemcsak Sean és Amelie, hanem a nyomozás is. "
A McCanns elleni ellenségeskedés legnagyobb része Madeleine gyönyörű édesanyjának karakterére összpontosult. Más irányba hajlok. Gerry McCann azon igénye, hogy "befolyásolja a nyomozást", inkább engem provokál, mint sekély szomorúsága vagy a sérült nárcizmus alkalmi pillantása, amely a nyilvános szerepléseire jellemző.
Soha nem emeltem kifogást a jóképű nők ellen. Személyes esküdtszékem általában nárcizmus miatt van; lánya és a kamera lencséje közötti kapcsolat sokféle érzést vált ki belőlünk, de a szenvedés és a fájdalom mindig az utolsó.
"Bűntudat és tagadás" szaga van
McCannék bűnösnek érzik magukat. Te tagadod. Magára hagyták gyermekeiket. Nem tudják elfogadni, hogy a lányuk meghalt. Gerry és Kate McCann bűntudat és tagadás illatúak, és ez megőrjít bennünket.
Például interjúkat keresek velük késő este a YouTube-on. Olyan sok pletyka van; Hallgatom a szavaikat, mert valóságosak, mert ezeket a szavakat valóban egyenként mondják. „Elutasításom” a Gerry McCann által használt nyelvre összpontosít; beszéde az "informatikáról" és az "ellenőrzésről", az "előre tekintés" szükségességéről.
„Úgy érzi, hogy a többi szülő tanulhat belőle valamit?” - „Azt hiszem, ezt nagyon nehéz megmondani, mert amikor ránézünk, és megpróbáljuk ésszerűsíteni a dolgokat a fejünkben, és végül ami megtörtént, megtörtént, és folyamatosan várjuk. Megpróbáltuk valamiféle perspektívába helyezni magunk számára. "
A kijelentéseinek aktív és passzív problémái vannak
A "megtette, amit tettek" kifejezést tétován és kínozva hangsúlyozza, és csak Lady Macbeth-t hallhatom Duncan meggyilkolása után, akinek vonalára Macbeth így válaszol: "A kígyót megsebesítették, nem megölték". És mit is jelent ez? Ki tette, amit tettek? Ez nagyon aktív és furcsa szónak tűnik az általánosabb cselekedet számára, amely magára hagyja a vacsorát.
Aktív és passzív problémák vannak McCanns beszédében. Talán kulturális tényezők is érintettek. Például nekem nincs gondom Kate McCann állítólagos felkiáltásával május 3-án éjjel: „Te vitted el Madeleine-t!” Ír fülem szerint „ő” ismerősnek hangzik, Jackie Kennedy felszólítja: „Azt akarom, hogy a világ lássa, mit tettek Jackemmel ”.
Kevésbé örülök ennek a sornak: „Észrevettem az egyik járőrömön - mondja egy interjúban -, hogy elment.” Az első pillanatban azt szeretném mondani, hogy Madeleine nem csak eltűnt, a másodikban azt hiszem hogy Írországban „eltűnt”, nagyon jól jellemezhet valakit, aki finoman átcsúszott a halálba. Aztán visszatekerem és hallom a kérdést: "Mondja el, hogyan fedezte fel, hogy Madeleine eltűnt?" És megértem, hogy ezt az eseményt senki sem tudja szavakkal megfogalmazni, senki sem írja le Madeleine McCann ágyán az üres helyet.
A „nyomozás” kifejezés „kampány” lesz
Talán van valami skót abban, hogy Gerry McCann a „kész” szót használja. A szót megismétlik és újra hangsúlyozzák, amikor a portugál rendőrség viselkedéséről kérdezik, különösen az első 24 órában. Azt mondja: "Azt hiszem, uh, tudod, nem nézzük meg, hogy mi történt, és nem hiszem, hogy ezen a ponton segít visszatekinteni és átgondolni, hogy mit vagy mit nem lehetett volna megtenni - az idő Az ebből levonható tanulságok a vizsgálat befejezése után vannak, nem most. "
A "miután a vizsgálat befejeződött" kifejezés idegesít. Arra gondolt, hogy összepakolták a táblázataikat és a bizonyítékokat, és hazavezettek? Biztosan részesei egy eltűnt gyermek kétségbeesett keresésének: hogyan lehet ezt befejezni, kivéve, ha életben vagy holtan találják meg? Miért nem mondja meg, mire gondol?
Még egyszer, valószínűleg azért, mert senki sem tudja megmondani: nem lehet holttest, nem lehet olyan gyermek, akit te vagy valaki más megölt volna. Ennek ellenére a „nyomozás” kifejezés kezd elkopni (másutt Kate McCann azt mondta, hogy nem akarták elhagyni Portugáliát, hogy „a nyomozás közelében maradjanak”). Az interjú előrehaladtával a szó banálisabb kifejezéssé válik a „kampány”. „Természetesen a világ megváltozott az informatika és a reakció üteme szempontjából, amennyiben a média idejött és mi készen állunk arra, hogy ezt valamennyire kihasználjuk és megpróbáljuk befolyásolni a kampányt, de mindennél jobban mindenkit meghatott. Mindenki. "
A szomorú tény az, hogy ez az ember nem igazán beszélhet arról, hogy mi történik vele és feleségével. Nyelve inkább egy cég vezetőjének, mint egy elkeseredett apának felel meg. Talán csak így készült. Talán ennyit kell neki adnia a világnak egyelőre. De mindannyian megszoktuk azt az elképzelést, hogy a társaságok hazudnak nekünk, így vagy úgy - ez része a tömeges paranoiánknak, csakúgy, mint az a pár, akit a képernyőn nézünk. Nem csoda, azt hiszem, nem akarnak ma este beszélni. Aztán lefekszem és másnap reggel felébredek, megint emberként, és mint McCannék.
Angolból fordította: Wieland Freund.