Mennyire politikailag korrektek Catavencii meséi
Némi önkéntelen humorral a Humanitas James Finn Garnert mintegy 20 évvel öregbítette a történetek kötetét kísérő jegyzetben. Eszembe jutott ez a részlet, mert '95 -ben olvastam róla Politikailag korrekt történetek Garner az elektronikus kiadásában New York Times és arról, hogy a szerző milyen teljesítményt nyújt a 64 hetes kötetével szemben, amelyet a legkeresettebb könyv adott ki NYT. Egyébként az osztályzat helyes. Mielőtt íróvá és szerkesztõvé válna, Garner számos más szakmát kipróbált, és meg is tette stand up comedy éjszakai klubokon keresztül.
Ötlet Történetek ... ez egyszerű. Néhány híres mesét választunk, amelyeket aztán átmennek a politikai korrektség villáin, mintha valaki olyan írta volna, aki pontosan ezt a fajta helyességet akarja tiszteletben tartani. Az eredmény pusztító nevetés. Igaz, hogy a politikai korrektség gyakran úgy tűnik, hogy normális a nevetés felkeltésére, bár ez a lehető legszebb szándékú. Ha elmondod neki, mondjuk, törpe egy nagyon alacsony felnőtt számára úgy hívják, hogy meg akarja őt sérteni, vagy hogy anélkül, hogy akarna, komoly kisebbrendűségi komplexusokat indukál. Hasonlóképpen politikailag helytelen azt mondani, hogy Isten férfi. Ez a feltételezés egyértelműen és helyrehozhatatlanul hátrányos helyzetbe hozza a női nemet.
A politikai korrektség továbbra is működésbe lép, ahol nem számíthat arra, hogy megtisztítja a szókincset minden állítólag sértő szóval, vagy kellemetlen helyzetbe hozza azokat, akiknek szólnak. De az elemi udvariasság e helyesség megtanult beavatkozása nélkül is azt tanítja nekünk, hogy nem lehet elmondani egy törpének, hogy törpe, kövér ember, hogy kövér és így tovább. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a törpék magasabbra válnak vagy a zsír elvékonyodik. A legoptimistább hipotézis szerint mindketten jobban érzik magukat a bőrükben, amikor kimennek az utcára vagy pártokon találkoznak olyan emberekkel, akik udvariasságból vagy politikai korrektségből nem emlékeztetik őket arra, hogy törpék vagy kövérek.
De mit csinálsz, ha ha azt mondod egy nőnek, hogy szép, a lány vagy valaki körülötted beállít és felhívja a figyelmedet arra, hogy ez egy szexista megjegyzés, és mellesleg, hogy érdekelne, ha lefekszel vele, ilyesmi ami mélyen zavarja? Ezért még a csodálat szóbeli bizonyítéka is politikailag helytelennek tekinthető. Nem is beszélve a ragaszkodó pillantásokról, amelyek a vizuális agresszió megcáfolhatatlan bizonyítékaként felhozhatók. De még az aprócska udvariassági gesztusok is, mint például egy nő elengedése a liftbe előtted, politikailag helytelenné váltak, mert e meghívás mögött az "Utánad" egy szexista hozzáállás állna, amellyel hívja fel a nő figyelmét arra, hogy Ön a "gyenge nem" részének tekinti.
Ban,-ben történetek Garner úgy fogadta el a politikai korrektség ajánlásait, hogy röviden átírta a gyermekek meséit és történeteit, hogy kapcsolataikban a szereplők ne szenvedjenek tovább, mert ezeket az ajánlásokat nem alkalmazták egymásra. Ban,-ben Piroska Garnerről például a Grimm testvérek, a Piroska, a farkasember, a farkas és a nagymama kissé emészthetetlen mese egyesül a vadász ellen, aki nem veszi figyelembe a farkas természetes ösztöneit és bulizni akarja őket. Alvó szépség, a francia Perrault meséje, amely a politikai korrektség árkánáján ment keresztül, az ébredt lányt a császárhoz készteti, hogy könyörögjön a hercegért, aki az ébredés csókját adta feleségül, bár a herceg nem akarja, hogy szexista szándékkal gyanúsítsák, mert azért jött, hogy megadja neki ezt a csókot, hogy ennek a legendás intelligenciával és bölcsességgel rendelkező fiatal nőnek tanítványa legyen. Andersen történetében szereplő hóembernek problémája van - milyen nemű? Garner változatában, a kérdéstől eltekintve, a hó lény nem a nap miatt olvad meg, hanem azért, mert egy TV-műsor főszereplője lett, ahol az áldozat leesik a fennsík fényeiről, amelyek megolvasztják.
Szatirikus lendületükön kívül a Garner által átírt történetek egy prózaíró művei a lehető leghitelesebbek, ha nem is, az írhatósággal nem szerepel a politikai korrektség feketelistáján.
James Finn Garner, Politikailag korrekt történetek a gyermekek elaltatásához, fordította Felicia Mardale, Humanitas Kiadó, 2019.