Amerikai angol és brit angol 5 különbség
Brit angol vs. Amerikai angol: 5 különbség
27 nyelven érhető el:
Lehet, hogy ugyanazt a nyelvet használjuk, de nincs semmi közös az Egyesült Államokból vagy az Egyesült Királyságból érkező előadók meghallgatása között. A z hozzáadásától az ugyanazon, de egészen eltérő kiejtésű szavakig - a világ két legnagyobb angol ajkú országa között valóságos nyelvi különbségek óceánja található (a tényleges fizikai óceán mellett).
De ne félj! Ha Londonban tanul angolul, és szeretné tudni, hogy miben különbözik az akcentusa attól, mint a New York-ban angolt tanuló barátjától, a következőket kell tudnia.
1. Az amerikai angol valójában idősebb
Ezt nem szabad mondani egy britnek, mert mi vagyunk az az ország, amely Amerikát szülte, ahogy ma ismerjük - de ez egy nagyon valóságos tény. Amikor az első telepesek felemelték Anglia vitorláit, hogy elinduljanak Amerikába, magukkal hozták az akkori közös nyelvet, az úgynevezett rhoticitás (az r hang kiejtése egy szóval) alapján.
Eközben az Egyesült Királyság déli részén fekvő gazdag városokban az új felsőbb osztályok, akik arra keresték a módját, hogy megkülönböztessék magukat a többitől, ezért elkezdték lágyabb hangzásra változtatni rhoticitásukat, olyan szavakat mondva, mint a téli "győzelem" tuh ”helyett„ win-ter ”
Természetesen ezek az emberek annyira sikkesek voltak, hogy mindenki utánozni akarta őket, ezért ez az új beszédmód - amelyet a britek ma már Received Pronunciationnak (a standard kiejtésnek) hívnak - Dél-Angliában terjedt el.
Ez megmagyarázza azt is, hogy miért Dél-Anglián kívül sok területen megmaradt a rótikus akcentus. Alapvetően, ha Londonban beszél angolul, akkor előkelőbbnek tűnik. Nyerte !
2. A brit angol inkább francia
A francia sokkal jobban befolyásolta az angolt, mint amennyit az angolul beszélők szeretnének beismerni. Az egész a 11. században kezdődött, amikor Hódító Vilmos behatolt Angliába (kattintson ide, ha többet szeretne megtudni az angol történetéről), magával hozva a normann franciát, amely gyorsan a fenntartható nyelvvé vált - amelyet iskolákban, bíróságokon, egyetemeken és a felsőbb osztályok használnak.
Ez nem igazán fogott el, hanem közép-angol nyelvvé fejlődött, amely akkor keveréke volt az akkori nyelvi hatásoknak. A második hozzájárulás a 18. században történt, amikor a francia nyelvből kölcsönzött stílusú és helyesírási szavak használata elterjedt az Egyesült Királyságban. Természetesen az amerikaiak, akik már az Atlanti-óceánon túl éltek, egyáltalán nem vettek részt ebben a tendenciában.